A híres stockholmi Karolinska Kórházban dolgozó tudósok vizsgálataiban az a meglepő, hogy az izmok meglepően gyors növekedésért a zöldségben lévő nitrát a felelős. Márpedig a nitrátnak, enyhén szólva, nem jó a híre, leginkább mérgező hatásáról közismert.

A nitrát ugyanis a szájban, a nyálban lévő bontóbaktériumok hatására nitritté alakul át, amely aztán a bélrendszerbe kerülve felszívódik a vérbe. Ott megköti a hemoglobin nevű fehérjét, amely ennek következtében nem tudja ellátni a feladatát – nem képes a sejtekhez oxigént szállítani. Az így kialakult oxigénhiánynak methemoglobinémia a neve, és a szellemi, fizikai teljesítmények csökkenésével, gyengeséggel, koncentrációs zavarokkal, aluszékonysággal jár. Korszerű ivóvízhálózatunk kialakítása előtt Magyarországon is igen gyakori volt és ha ritkábban, azért előfordul ma is, elsősorban ott, ahol a talajból, főleg a benne lévő műtrágyából túl sok nitrát jut a vízbe. A csecsemőket és a három éven aluli kisgyermekeket veszélyezteti a leginkább. Ezenkívül van egy másik el nem hanyagolható veszélye is: nitritből nitrozamin nevű rákkeltő anyag is képződik, ami elsősorban a tüdőben, a májban és a gyomorban okozhat rosszindulatú daganatot.

Ám ezek a veszélyek csak akkor állnak fent, ha a nitrát hatalmas, mérgező dózisban kerül a szervezetünkbe. Normális adagban, ami felnőttnél átlagosan napi 75 milligrammot jelent (a milligramm a gramm egy ezred része) a nitrát a fehérjék hasznos és nélkülözhetetlen építőköve lesz. Jellemző, hogy az európai hatóságok engedélyezik kevés nitrát hozzáadását az élelmiszerekhez, főleg húsokhoz és sajtokhoz is, tartósítás céljából, ám ez az anyag elsősorban friss zöldségekkel jut be a szervezetünkbe.

Bár már jelentek meg olyan közlemények, amelyek beszámoltak a nitrátok és bomlástermékeinek pozitív – vércukor- és vérnyomáscsökkentő, valamint értágító – hatásáról, Filip Larsen és munkatársai most azt bizonyították be, hogy a kis mennyiségű nitrát kifejezett „szálkásító”, izomerősítő hatással is bír.

Larsenék a „Cell Meabolism” (Sejtanyagcsere) nevű szaklapban ismertették kísérletüket. Tizennégy svéd önkéntessel három napig annyi nitrátot itattak, amennyi egy nagy adag spenótban vagy két-három fej céklában található. A résztvevők fontos válogatási szempontja volt, hogy mindegyiküknek jók legyenek a fogaik, normális legyen a szájflórájuk, hisz mint említettük, a nyál a nitrátot alakítja át nitritté. Kerékpárergometriás módszerrel, szobabiciklin végzett feladatokkal folyamatosan nyomon követték az önkéntesek izomteljesítményének alakulását, és mérték az oxigénfogyasztásukat. Ezenkívül biopsziával az izmukból szövetmintát is vettek. Kiderült, hogy rendkívül gyorsan, már a harmadik napon jelentősen javult az izommunkájuk, kevesebb oxigénre volt szükségük a „nitrátmentes” napok erőfeszítéséhez képest. A tudósok sejtszinten is megtalálták ennek magyarázatát. Lényege, hogy a nitritek fokozzák, hatékonyabbá teszik a sejtek ”erőműveinek”, a mitokondriumoknak a működését, amelyek így egységnyi energia termelődéséhez kevesebb oxigént fognak igényelni.

Egyelőre még számos kérdés nyitva maradt. Nem világos például, hogy mekkora az optimális dózis és hogy hol húzódik a károsító, mérgező határ. Hogy mekkora az a nitrát-(spenót-) mennyiség, amely hosszasan, minden veszély nélkül adagolható különböző izomgyengeséggel járó krónikus betegségekben.

Egy biztos: Popeye-nek tényleg igaza volt spenótügyben…

A spenóttól a nitrát miatt leszünk izmosabbak