Az Ugandai Kibale Nemzeti Park csimpánzait 14 éven át figyelte két biológus, Sonya Kahlenberg és Richard Wrangham. A New Scientistben közölt megfigyeléseik szerint a csimpánzok a botokat négyféle módon használják: faodvakban, mélyedésekben kotorásznak velük hangyák vagy más csemege után kutatva, harc esetén testméretüket növelik vele, a magányosan játszadozó kölykök időnként támasztéknak használják, vagy a fent ismertetett módon szabályosan babáznak vele.

Kahlenberg szerint a kölykök az ilyesfajta játékokkal a felnőtt szerepeket tanulják. A 301 feljegyzett babázásmegfigyelést elemezve arra jutottak, hogy a viselkedés gyakoribb a kölyköknél és fiataloknál, közülük is a nőstényeknél, egészen az első kölykük megszületéséig.

Bizonyos esetekben persze hím kölykök is babáztak, sőt volt amelyik még a gyengéd hátlapogatást is elsajátította anyjától vagy társaitól, és finoman ütögette a babának használt tuskó „hátát”.

A fogságban tartott rhesusmajomkölyköknél egészen más a helyzet. Náluk a hímek inkább a maszkulin játékokat kedvelik. Egy kísérlet során az etológusok kerekes játékokat, például dömpert, teherautót, traktort, valamint ugyanolyan távolságban elhelyezve plüssállatokat adtak a kismajmoknak. Náluk a hímek egyértelműen a fiús játékokat választották, a nőstények pedig mindkét típusú játékkal szívesen játszottak.

A rhesusmajmokkal ellentétben a csimpánzoknál többször is megfigyelték, hogy a hímek gyengédebbek, és feminin viselkedésformákat is kimutatnak. Előfordul, hogy a kölykök segítenek anyjuknak az újszülöttek gondozásában, de a felnőtt hímek is viszonylag gyakran játszanak a fiatalokkal. Úgy tűnik tehát, hogy a majmoknál a csapatban betöltött szerepük determinálja a kölyökkori játékaik típusát.

Balra a csimpánzok által babának is használt, jobbra kotorászásra használt fadarabok. A mérőszalag egy kockája egy centiméteres