A légiforgalmat fenyegető terroristaveszély miatt nagy várakozással fogadott nemzetközi projekt eredménye a címben jelzett konténer. Az egymásra ragasztott, nehezen gyulladó textíliarétegekből készített konténerbe rakott poggyászok közül kettőbe Semtex robbanóanyagot helyeztek, az egyikbe egy repülőgép darabokra szakításához elegendő mennyiség kétszeresét. Az egymásra ragasztott, emiatt rugalmas, és nyomásra jelentősen, de fékezetten táguló textilanyagok sikeres szakítópróbáit követően műanyagcsövekből alakították ki a repülőgépek rakterébe illeszkedő alakúra azt a vázat, amelyre aztán rászabták a külső textilborítást.

A többször megismételt és videóra is felvett kísérleti robbantásokat távirányítóval végezték. Hatásukra a textilkonténer jelentősen kitágult, de nem annyira, hogy a repülőgép törzsének nekicsapódva azt szétfeszítette volna. A robbanáskor szerterepülő repeszés poggyászdarabokat a textilfalak visszatartották.

A robbanás következtében viszont a konténeren egy szűk nyílás keletkezett, amelyen át a robbanásfokozta belső túlnyomás levegője a raktérbe távozhatott. Ezzel a konténerből az égéshez szükséges oxigén is kijutott, amitől oxigén híján a tűz is kialudt, maga a konténer pedig összeroskadt. (A gépek rakterében is sűrítik a levegőt, nehogy a nagy magasság légritka zónájában a poggyászokban lévő zárt eszközök – dezodorok, pezsgőspalackok, stb. – a belső nyomástól szétdurranjanak.)

Ahhoz, hogy az Európai Unió szándékainak megfelelően a robbanásálló konténert a légiforgalomban mielőbb alkalmazni lehessen, az alsó részét még tovább kell fejleszteni, hogy az elbírja a villástargoncákkal való rakodást, a gép rakterébe emelését, csúsztatását, a rakodószalagokon, vagy szállítókocsikon való zötykölődését is.

A robbanásálló konténer egy repülőgép rakterében