Megtalálták ET otthonát?
Az exobolygók, azaz a Naprendszeren kívüli bolygók kutatása a kilencvenes években kapott lendületet: újabb és újabb módszerek kidolgozásával versengtek egymással a kutatócsoportok. A cél a legtöbb exobolygót, a legtöbb exobolygót tartalmazó rendszer, illetve a leginkább Föld-szerű bolygó felfedezése volt. 2011-ig mintegy félezer exobolygót katalogizáltak. A műszerek nem voltak elég kifinomultak ahhoz, hogy a csillag színképéből vagy fényességéből a kisebb tömegű vagy méretű, a csillagtól távolabb keringő égitestek is kimutathatóak legyenek. Egészen nap jainkig…
2009. március 7-én, Floridából sikeresen bocsátották fel az 1,4 méter átmérőjű tükörrel felszerelt Kepler űrteleszkópot. Az űrtávcső kizárólag egy 100 négyzetfoknyi területet vizsgál a Hattyú csillagkép irányában – ez a teljes égboltnak mindössze 2,5 ezreléke! Műszerei a csillagok fényességét mérik: ha a bolygó (tőlünk nézve) elhalad csillaga előtt, az elhaladás során kismértékben csökken a csillag fényessége. A projekt célja az volt, hogy kiderüljön, a földszerű égitestek előfordulása gyakori vagy ritka a Tejútrendszerben. Föld-szerű bolygónak azt az exobolygót tekintjük, melynek tömege a Föld tömegével közel megegyező, továbbá az ún. lakhatósági zónában kering, vagyis csillagától akkora távolságban, hogy felszínén a víz folyékony állapotban létezhet.
2011. február első napjaiban a NASA bejelentette, hogy a Kepler 2009-es megfigyelései alapján 1235 exobolygójelöltet azonosítottak, melyek közül 33-at már korábban nyilvánosságra hoztak. Az 1202 új exobolygó közül 19 mérete jóval nagyobb lehet a Naprendszer bolygóóriása, a Jupiter méreténél, 165 a Jupiter méretéhez közeli, 662 bolygó mérete az Uránusz, Neptunusz mérettartományába esik, 288 nagysága pedig a Föld méretének néhányszorosa, a maradék 68 mérete a Földével közel megegyező.
A most felfedezett exobolygók legalább harmada exobolygórendszerben, tehát bolygótárssal, bolygótársakkal együtt, kering csillaga körül. A bolygók közül 54 a lakhatósági zónában kering. De ami még ennél is fontosabb, ezek közül öt mérete megegyezik a Földével. Végre tehát öt olyan exobolygót sikerült felfedezni, amelyek felszínén a gravitáció talán a földi gravitációval megegyező, felszínükön pedig akár óceánok is létezhetnek.
A felfedezések között találjuk az eddigi legnagyobb exobolygórendszert is. A Kepler–11 jelű csillag körül legalább hat égitest kering, a legkisebb tömege 2,3, a legnagyobbé 13,5 földtömeg. A Naprendszeren kívül nincs még egy rendszer, melyben ennyi bolygót ismernénk. S a megfigyeléseknek még koránt sincs vége. A NASA szerint a Kepler még legalább 2012 végéig, 2013 elejéig működni fog. Ezalatt az idő alatt pedig még sok ezer újabb exobolygóra, s talán több tucat újabb „Földre” bukkan.
Hogy az „exoföldeken” vannak-e óceánok, nem tudjuk. S ha vannak is, azt valószínűleg nem fogjuk megtudni egyhamar, hogy úsznak-e cápák vizeiben, élnek-e földönkívüliek felszínén. Hacsak nem tárcsázzák a Föld hívószámát…
