Két európai nép, az északírek és a franciák igen különböző alkoholfogyasztási szokásainak összehasonlításából vonták le a tudósok ezt a tudományosan alátámasztott következtetést. Ugyanis amíg a szigetlakók hét közben általában megtartóztatják magukat, hogy aztán szombaton alaposabban a pohár fenekére nézzenek, addig a franciák mértékletesen, ám kitartóan, folyamatosan alkoholizálnak –ők csinálják jobban.

Jean-Bernard Ruidavets a toulousi egyetemről igazán nem vádolható felszínességgel. Mint az a neves British Medical Journalban közölt tanulmányából kiderül, francia és ír munkatársaival a kilencvenes évektől összesen tíz évig követte nyomon 9778 olyan férfi sorsát, akik a felmérés kezdetekor 50–59 év közöttiek voltak, tehát szívbetegségek szempontjából a legkockázatosabb korosztályba tartoztak. Mindannyian nagyvárosokban éltek: a francia Lille-ben, Strasbourgban, Toulouse-ban, illetve az északír fővárosban, Belfastban. Vizsgálták az ivási szokásaikat és ellenőrizték szívük állapotát. Természetesen figyelembe vették, belekalkulálták az egyéb kardiális kockázati tényezőket, a magas vérnyomást, elhízást, dohányzást és a cukorbetegséget.

A szeszes italok heti összfogyasztásában nem volt kimutatható számottevő különbség a két nemzet képviselői között, de a franciák egyenletesen és mindennap ittak. Az írekre a ritkább, de komolyabb, főleg szombat esti tivornyázás – ez 50 grammnál nagyobb, a májat már károsító alkoholmenynyiség elfogyasztását jelenti –volt a jellemzőbb. Az sem volt meglepetés, hogy a franciák elsősorban rozét, könnyű vörösbort fogyasztottak a fő étkezésekhez, az ebédhez és a vacsorához, míg az északírek inkább a sört és a keményebb röviditalokat preferálták.

Egy évtized alatt összesen 332 infarktusos eset fordult elő, és 361 férfinál lépett fel angina, azaz mellkasi fájdalommal jelentkező szívroham, ami a szív koszorúereinek szűkületére, meszesedésére volt visszavezethető. Mind az infarktus, mind az angina előfordulása kétszer gyakoribb volt a belfastiak körében.

Azt persze mi sem győzzük hangsúlyozni, hogy a rendszeres alkoholizálás – még ha nem is haladja meg a kritikus napi 50 grammos alkoholmennyiséget – senkinek sem tesz jót. Még a vörösboré sem, hiába tulajdonítanak neki gyógyító tulajdonságot-hatást (melyek általában eltörpülnek a károsító hatása mellett). Ám ha nem tudunk nélküle meglenni, legalább oszszuk be, és ne egy szuszra legyünk túl rajta.

Itókázás Dublinban – a hétvégi „kiütés” kockázatosabb