Azért lett éppen 2011 a kémia nemzetközi éve, mert száz évvel ezelőtt, 1911-ben Marie Curie-t tüntették ki a kémiai Nobel-díjjal. Ezt a díjat akkor ő egyedül kapta, de nyolc évvel korábban, 1903-ban férje, Pierre Curie és Henri Becquerel társaságában fizikai Nobel-díjat is kapott. Ezzel Marie Curie két rekordot is tart: ő az egyetlen nő, aki két Nobel-díjat kapott, és az egyedüli tudós, akit ké miai és fizikai Nobel-díjjal is kitüntettek.

A magyar kémikusok is többször megmutatták magukat. Zsigmondy Richárd a kolloid oldatok terén végzett kutatásaiért 1925-ben, Hevesy György az izotópos nyomjelzésért 1943-ban kapott Nobel-díjat. Oláh György petrolkémiai munkáiért 1994-ben nyerte el ezt az elismerést.

Ahhoz, hogy valaki kémiai Nobel-díjat kapjon, a kémiát szeretnie kell. De a mai fiatalok többsége nem szereti – ezt mutatja, hogy az ezzel kapcsolatos szakokra kevesen jelentkeznek. „Ha a fiatalok között csökkenne azok száma, akik unalmasnak, taszítónak, nemszeretemnek tartják a kémiát, ha megfordulna ez a trend, már érdemes volt A kémia nemzetközi éve című eseménysorozatot elindítani” – véli Androsits Beáta, a Magyar Kémikusok Egyesületének ügyvezető igazgatója. Ehhez nagyobb óraszám kell, több forrás a kísérletezésre és több idő a tanároknak a felkészülésre. Ha valaki látványos kísérletek nélkül csak a tankönyvi ábrákból ismerkedik a kémiával, az nagyon ritkán szereti meg ezt a tudományt. Néhányan azért napjainkban is hajlandók arra, hogy a nyári szünetből egy hetet kémikusok által szervezett táborokban töltsenek, ahol aztán reggeltől estig kísérletezhetnek.

A kémiatanári pálya ma nem kapós. Hasonlóan kevesen jelentkeztek erre a szakra, mint a fizikatanári pályára. Androsits Beáta szerint ezt a jelenséget a hazai vegyipar és gyógyszeripar is látja és lehetőségeikhez mérten támogatják, propagálják ezt a szakmát. Látják ugyanis, hogy felkészült tanárok nélkül nem jelentkeznek felkészült hallgatók az egyetemekre.

Vegyészek, technikusok nélkül pedig bezárhat a ma még méltán elismert gyógyszeriparunk, a megmaradt vegyiparunk.

A vegykonyhában színes csodákat láthatunk

A közlekedési múzeum a maga eszközeivel felvállalta az ismeretterjesztést. Egy kisebb teremben felszereltek egy vegykonyhát, amelynek tárgyai a tizenkilencedik századi kémiai labort idézik valódi lombikokkal, fogókkal, mérőedényekkel. A hét meghatározott napjain a betérők avatott szakemberek segítségével kísérletezhetnek. Például festhetnek magyar zászlót C-vitaminnal, rajzolhatnak lila gőzzel barnán és tűzből csinálhatnak vizet. Megtudhatják, hogy miből állnak a természetes anyagok, s mik azok a titokzatos mesterséges összetevők. Akinek ez sem elég, annak a Duma Színház humoristái science show keretében magyarázzák a „magyarázhatatlant” kémiatanár segítségével. Az egyórás műsor emberközelbe hozza mindazt, ami a látványkísérletek során zajlik, ha valaki nem értette volna meg elsőre. Minden arra irányul, hogy a látogató rádöbbenjen, hogy mi miért, hogyan történik, illetve, hogy a megfigyelések hol használhatók fel a mindennapi életben.

Ki emlékezik arra, hogy az 1990-es év egyik legnépszerűbb számítógépes játéka egy molekula modellező puzzle, az Atomix volt? Itt ez is látható lesz. A mai kornak megfelelően pedig bemutatják a professzionális molekulatervezés modern műhelyeit, az igazi kémiai informatika 3D-alkalmazásait.

A múzeumi megnyitón Náray-Szabó Gábor akadémikus azt mondta, hogy ha többen és jobban ismernék a kémiát, talán nem adnának olyan tanácsot a kolontári iszapkárosultaknak, hogy a lúgot szappanos vízzel mossák le, hanem azt javasolják, hogy hígított ecettel tisztítsák meg magukat. Ha jobban ismernénk a kémiát, nem öntenénk a csapba, a vécébe az akkumulátorban lévő tömény kénsavat. Ha ismernénk a nejlonzacskók lebomlásának idejét, akkor nem szórnánk el a folyó- és tengerpartokon ezeket. Az akadémikus szerint a kémia szépségét, mindennapi életünkre gyakorolt hatását ismernünk kell.