Vírusvédelem ajándékba
Az ingyenes vírusvédelem korábban a „három A” territóriuma volt: számtalan neves és névtelen díjmentes alkalmazás élt egymás mellett, de az Avira AntiVir, az Avast és az AVG minden területen kiemelkedett a mezőnyből. (Itt érdemes megjegyezni, hogy teljesen ismeretlen, referenciák nélküli internetbiztonsági szoftvert nem érdemes a gépre telepíteni: jó esetben „csupán” egy hatalmas ablakot nyitunk vele a rosszindulatú programoknak, rosszabb esetben magát a kártevőt töltjük le, amely esetleg túszul is ejti a számítógépünket, és csak kemény, dollárban számolt váltságdíj ellenében engedi szabadon.)
Az A-k közül nálunk az AVG a legelterjedtebb, nem feltétlenül azért, mert ez a legjobb, hanem azért, mert minimális az erőforrás igénye, és könnyű használni. Amúgy mindhárom megoldásra igaz, hogy a teljes körű védelmet biztosító verzióért fizetni kell. Az ingyenes változatokat pedig nehéz összehasonlítani, mert mindegyik másban jó. Az AntiVir például a vírusok felismerésében a pénzes szoftverek többségét is megveri, az Avast pedig sokoldalú (gyakorlatilag az összes lehetséges forrásból érkező támadás ellen nyújt valamilyen védelmet, és van benne bootolás alatti vírusszűrés is, aminek a hiánya egyfajta rés a vetélytársaknál). Az AVG előnyeiről már szóltunk (a hátrányai között viszont mindenképpen meg kell említeni, hogy nincs benne rootkit védelem, vagyis az egyik „legdivatosabb” kártevővel szemben az ingyenes változat hatástalan).
Erre a kissé furcsa, de létező piacra robban be 2009 végén a Windows a Security Essentialsszel (SE). A szoftvercéget korábban számos kritika érte a termékeiben „felejtett” biztonsági rések miatt, ezért rá is fért az arculatjavítás. Az ingyenes SE-t bevallottan olyan PR-eszköznek (is) szánták, amely javít ezen a nem túl kedvező imagen, és a próbálkozás be is jött: jelenleg egy Windows 7 az SE-vel együtt megfelelően biztonságos környezet egy otthoni vagy „kisirodai” felhasználó számára, és ez a tény lassan a köztudatba is kezd átszivárogni.
A program egyébként az XP-vel, illetve a Vistával is képes együttműködni, vagyis elvileg bármilyen „kortárs” windowsos gépen használható. Kicsi, egyszerű, hatékony, és – a közös fejlesztői háttér miatt – nincsenek kompatibilitási problémái az említett operációs rendszerekkel (arról nem is beszélve, hogy valószínűleg az SE „ismeri” a legjobban a Windowsok biztonsági problémáit).
Hátránya viszont ennek is van: az átlagosnál nehezebben birkózik meg a régebbi gyártású kártevőkkel, ugyanakkor – és ez talán a legnagyobb „hibája” – 100 százalékos biztonsággal felismeri az illegális (törött, másolt) Windowsokat. Tragédia persze ilyenkor sem történik, a vírusvédelem hibamentesen üzemel tovább, ugyanakkor az operá ciós rendszer működése meglehetősen idegesítővé válik: folyamatosan jelzi, hogy jogilag a szürkezónában járunk, és időről időre felveti a legalizálás lehetőségét (persze nem ingyen).
A „piac” már az SE 1.0-t is lelkesen fogadta – nyoma sem volt a Microsoft-termékekkel kapcsolatos, egy időben szinte kötelező fanyalgásnak –, a 2010 végén megjelent, az előd fogyatékosságainak többségét kinövő SE 2.0-ról pedig szinte kizárólag kedvező kritikákat lehet olvasni: még gyorsabb, még erőforrás-takarékosabb, és a múltbeli károkozókra is érzékenyebb, mint az első generáció volt. Egy dologban azonban nem változott: a nem regisztrált operációs rendszereket ez sem szereti.
