Így működnek az androidos mobilok
Tapasztalatainkat „üres”, gyári állapotú, androidos készülékekkel szereztük. Ennek a platformnak ugyanis az a jellegzetessége, hogy bármelyik funkcióra van másik, sok esetben jobb alkalmazás, amelyet ingyen, vagy 5–20 dollárért le lehet tölteni. Ha tehát csak telefonálni szeretnénk, akkor szerezzünk még jobb hívás- és üzenetnaplót, tárcsázót stb. Vannak kockázatok, például a Skype (Androidon nem is videós) beleavatkozik a gyári tárcsázóba, és egy kattintással megnöveli a listából hívás műveletsorát. Ilyesmit más, telepített alkalmazás is elkövethet.
Gyors és megbízható kapcsolatfelépítés és -bontás: a megbízhatóság a tapasztalatszerzés alatt megfelelő volt, a gyorsaság nem. Nem tudom, hogy ez a szolgáltatótól függ-e, de a használt Galaxy S és ZTE Blade meglehetősen lomhán kapcsolt, és ugyanilyen lomhán bontott – és persze megbuktak a budapesti kapcsolatbiztonsági teszten: 10 esetből 7-szer megszakadt a vonal a metróban, két állomás között. (Ez egy nehéz műszaki probléma: amikor az egyik állomás átjátszója átadja a kapcsolatot a másik állomásénak, akkor sok, a körülményekre érzékeny folyamatnak kell sikerrel lezajlania. Ez nem szokott megtörténni. Persze ilyenkor megy a metró a legnagyobb zajjal: ha lenne kapcsolat, akkor se hallanánk semmit... A próba során egyébként telenoros SIM kártyát használtunk.)
Érzékeny, megbízható rádió: nem volt gond egyik készüléknél se. Rádiótechnikailag fejlődtek a gyártók, a wifivel sem volt soha semmi baj.
Jó hangminőség: ebben az okostelefonok nem rosszabbak, mint a nem okosak. Persze, mert ugyanaz a lapka van bennük. A GSM digitálisan, durván tömörít, nem a frekvenciatartomány szűkül, hanem a zajszint nő, ha rossz a kapcsolat. De a beszédérthetőség fontos. Fejlett módszereket alkalmaznak a zajszűrésnél, fejlett a hangelőállítás is.
Nagyon gyorsan és könynyen használható hívásnapló: tapasztalatok szerint a hívások túlnyomó többségét le lehet bonyolítani a hívásnaplóból. Elég ritkán kell felkeresni a számjegyzéket, ennél talán gyakoribb még a közvetlen számbeírás is az eseti hívásoknál.
Itt el kell mondani, hogy az összehasonlítás alapja a nem okos, de érintőképernyős telefon volt, mert a gombos telefonok a görcsösen lenyomva tartandó, vagy varrógépujjakkal pumpálandó billentyűzetükkel egy korábbi generációt képviselnek. Tudják, mint a hüllők az emlősökkel szemben... Szóval a gyorsan csúsztatható, azonnal megállítható listák, a teljesen más életérzést nyújtó SMS-ezés – ezért nem is tértünk ki rá, ez nem az Android érdeme – önmagukban megérik, hogy érintőképernyősre váltsunk, még ha nem is okosra. A másik érckemény érv pedig az összehasonlíthatatlanul nagyobb képernyő, ugye.
Nagyon gyorsan és könynyen használható számlista: azon kevés alkalommal, amikor szükség van rá, szeretnénk, ha valóban gyors lenne. Ezzel nem is volt probléma: az Androidnak van fokozatos keresője (elkezdek begépelni egy nevet, és minden betűnél felhozza azokat, amelyek az eddig begépelt betűket tartalmazzák). A Galaxy S saját hozzáadott értéke, hogy végig lehet görgetni az ábécét is (a képernyő jobb szélén), hogy hamar lejussunk a célhoz.
Minimum 4 napot bírjon ki két töltés között: nos, az okostelefonnak akkor van elfogadható aktív ideje, ha nem okos. Gyakorlott használó este bedugja, reggelig tölti, és akkor talán kibírja estig. Ha viszont az okostelefon okosságait (wifi, GPS, Bluetooth) kikapcsoljuk, akkor kibírja 4-5 napig töltés nélkül. A nagy képernyő miatt egy hetet ne várjunk tőle.
Minimum 3 év élettartam: nem lehet eléggé hangsúlyozni: ahhoz képest, hogy az okostelefonokat a használó kritikus fontosságú adattárolójaként népszerűsítik, nagyon gyenge a mechanikai kivitelük. Öszszekarmolódik a karcálló műanyag, de az üveg is, csak kicsit később. Bizonytalan lesz az érintés. Kilazul a hátfal. Megkopnak a kártyafoglalatok. Kontakthibás lesz a töltő- és a fejhallgató-csatlakozó. Nem érdemes jobban megcsinálni, mert hamar lesz új típus, inkább azt vegyék, ne a régit tartogassák. És nincs kivétel. Ami persze szintén nem az Android bűne, de számítani kell rá.
