Két amerikai egyetem munkatársai laboratóriumi egerek millióit oltották be influenzavírusból készült kombinációkkal. Az egyik esetben a közönséges infl uenzavírushoz a kokainra emlékeztető elemet csatoltak. Az így készült koktél igen erős immunreakciót váltott ki az egerekben. A gyorsan kifejlődő ellenanyag laboratóriumi körülmények között megakadályozza, hogy a kokain a kísérleti állat szervezetében keringve az agyban lévő élvezetközponthoz kötődjön –idézte az MTI az egyik szerzőt, Ronald G. Crystalt. A kutatók kiemelik, hogy ez a védőhatás 13 héten keresztül működik.

Az oltás eredményeként a kezelt egerek immunrendszere érzékeli, fölismeri a kokaint, és azt ellenséges anyagként leköti, megsemmisíti. Állatkísérletben az immunreakció igen gyorsan és biztonságosan létrejön, és ha az egér szervezetébe beszippantással vagy más módon kokainmolekula kerül, az ellenanyag semlegesíti és megakadályozza, hogy az agyi központot elérhesse. A kábítószer-függőséggel foglalkozó szakemberek hangsúlyozzák, hogy a kokain hatása emberen nem különbözik a kísérleti állaton észlelhető reakciótól. Ronald G. Crystal bizonyos abban, hogy az emberen történő vizsgálatok is rövidesen elindulhatnak.

Már tavaly is beszámoltunk egy ugyancsak ígéretesnek tűnő, kokainfüggőség elleni oltásról. Akkor is arról volt szó, hogy a drog elleni védőoltás hatására a szervezetben megnő a kokain elleni antitestek mennyisége, amely meggátolja, hogy a drog eljusson az agyba, és ott kifejtse eufóriát vagy éppen hallucinációt okozó hatását. A koffein, a nikotin, a marihuána ellen fejlesztett oltások mindegyike a szervezetbe jutó drogok hatástalanítását célozza. Az ilyenkor alkalmazott módszer lényege, hogy a hatásmechanizmusban szerepet játszó fehérjék működését manipulálják. Funk Sándor addiktológus szerint a legfőbb gondot az jelenti, hogy a kokainmolekula túl kicsi – nagyságrendekkel kisebb, mint a vírusok, pláne a baktériumok – célpont az immunfehérjék számára. Emiatt nem a drogot, hanem a fehérjét veszik célba.

A védőoltás megakadályozza, hogy a kokain az agyba jutva örömérzést okozzon, az addiktológus ugyanakkor azt állítja, hogy az előrehaladott stádiumban lévő drogosoknál ritka az intenzív eufória, a leállás viszont a fizikai tünetek miatt nehéz. A terápia során a betegnek elmagyarázzák, hogy ez egy leszokást könnyítő kezelés, amely „hatástalanítja” a drogot. Miután az illető néhányszor megtapasztalja, hogy a bevett kokain nem hat rá, arra is rájön, hogy ezután fölösleges vállalnia azt a rengeteg kiadást és kockázatot, ami a kokainfogyasztással jár.

Funk Sándor nincs arról meggyőződve, hogy az oltás jobb út, mint a hagyományos kórházi kezelés vagy a pszichoterápia. Tapasztalatai szerint sok érintett, de a laikus közvélemény is azt szeretné, hogy az orvos ugyanúgy kezelje ezeket az embereket, mint ahogy egy influenzát vagy egy körömgyulladást kezel. Ez a módszer itt nem megy. Ebben az esetben intenzív kooperáció kell a beteg és az orvos között, a középpontban pedig minden esetben a beteg és a szer viszonya, kapcsolata áll. Ezt az utóbbi viszonyt kell megváltoztatni. A pszichoterápiás, illetve más hagyományosnak mondható módszereken van mit fejleszteni, hiszen a leszokási arány világszerte 20-40 százalék között mozog. De Funk Sándor mégis ezt tartja járható útnak, mert az immunrendszerbe való túlzott beavatkozás ma még nem ismert veszélyeket rejthet.

A védőoltás megakadályozza, hogy a kokain az agyba jutva örömérzést okozzon