A szárazság is lehet előny
A modern technológiák diadalai ezek a művek, bár egyelőre nem igazán olcsók. A PSA CESA nevű erőművének középpontja egy 83 méter magas naptorony, amely összegyűjti a több mint húszezer négyzetméteren elhelyezett 300 darab különféle alakú, egyenként 40 négyzetméter felületű tükörről (úgynevezett heliostatról) rávetített napsugarakat. A hatalmas területű napenergia-létesítmény egyébként Európa legnagyobb kísérleti és oktató tesztközpontja.
Eddig a napenergiás hőerőművek fő irányát az olyan rendszerek jelentették, amelyekben –teknőszerű elrendezésben – parabola alakú tükrök gyűjtötték a napsugarakat, és ezeket hőelnyelő folyadékkal telített üvegcsövekre irányították. A hő azután vizet/gőzt hevített, és ezzel hajtották a turbinákat. A módszernek azonban több hátránya is van. Egyrészt drága a gyártási technológia, másrészt a tükörrendszer elhelyezése igen nagy sík területet igényel.
Más a helyzet a naptornyok esetében. Nem előírás, hogy teljesen sík legyen a terület, mert a heliostatok különböző szinteken is lehetnek, csak egyenként úgy kell beállítani őket, hogy maximális mértékben továbbítsák a sugárzást a torony tetején lévő fogadó gyűjtőegységre. További előnyük, hogy a teknős rendszerekhez képest jóval nagyobb hőmérsékleteken működnek, ami jobb hatásfokú működést eredményez. A teknős kialakításban a hőelnyelő olaj legfeljebb 400 Celsiusfokig alkalmazható. A torony esetében nincs szükség közvetítő folyadékra, mert a gyűjtőegységen áthaladó gőzt a beérkező naphő közvetlenül hevíti csaknem 550 fokig.
Ám semmi sincs ingyen. Éppen amiatt, hogy a beérkező sugárzástól közvetlenül keletkezik gőz, energiatárolásra van szükség. Érthető, hiszen a működés a napsugárzástól függ, és ha sötét van, kevesebb, csaknem nulla a tápláló energia, míg megtörténhet, hogy kisebb a fogyasztási igény, de éppen javában süt a nap, és a rendszer egyre csak termeli az energiát, nem lehet leállítani. Ezt a problémát oldhatja meg a Sevilla közelében épülő és rövidesen üzembe álló Gemasolar torony. Itt nátrium- és kálium-nitrát keverékből álló olvadt sókat használnak az energiának a hőcserélőkhöz való továbbítására, ahol a turbinákat hajtó gőz létrehozása történik. A Gemasolarnál is magas hőmérsékleteken működik a rendszer, akárcsak a PSA-nál, de további előnye, hogy a sókeverék mintegy 15 óra hosszat tárolni tudja a hőt, tehát sötétben is le tud adni energiát.
Nagy kérdés persze, hogy milyen környezeti hatásokkal járnak majd a hatalmas naperőművek, de ennek értékeléséhez ma még kevés a tapasztalat.
