Sokan panaszkodnak, hogy hiába diétáznak, csak nem tudnak lefogyni. Arról nem is beszélve, hogy ha nagy kínkeservesen mégis sikerül néhány kilót leadniuk, pillanat alatt visszajönnek a nehezen elvesztett kilók, sőt tovább nő a testsúlyuk. A tudósok most állatkísérletekben bebizonyították miért: a fogyókúrázók étvágya azért válik csillapíthatatlanná, mert a szervezetben jelentősen megemelkedett a stresszhormonok mennyisége.

Tracy Bale és munkatársai a Pennsylvania Egyetemről a Journal of Neuroscienceben ismertették állatkísérleteik eredményeit. Kísérleti egereket háromhetes kényszerdiétára fogtak, melynek során testsúlyuk 10–15 százalékát vesztették el. Ez kegyetlen eljárásnak tűnik, ám magunkhoz sem vagyunk kíméletesebbek, mert ilyen mértékű súlycsökkenéssel jár az erélyes emberi fogyókúra is.

Hogy ez a diéta mégsem olyan jó, azt az egerek vérvizsgálata igazolta, mely jelentős stresszhormonszint-emelkedést jelzett vissza. A felboncolt állatokban az agyban is igazolták a stressz kórélettani következményeit. Ezen kívül az állatok viselkedése depreszszióra, de legalábbis depreszszív hangulatváltozásra utalt.

Az ezt kiváltó okok a táplálékmegszorítás után is fennmaradtak: a rágcsálók a szokásosnál sokkal több zsíros eledelt vettek magukhoz, és a kiindulási súlyukat meghaladva elhíztak.

A stressz okozta elváltozások mélyebbnek bizonyultak, mint korábban feltételezték. A kórélettani elváltozások végső soron a stresszhelyzetben aktiválódó, illetve a táplálkozási szokásokat irányító gének (ún. epigenetikai) elváltozásaira voltak vezethetőek. Ez azt jelenti, hogy környezeti tényezők, jelen esetben a stressz hatására, a kromoszómához olyan kémiai anyagok kapcsolódnak, amelyek módosítják az örökletes anyag tulajdonságait, bizonyos géneket ki-, másokat meg bekapcsolnak, megváltoztatva ezzel a szervek és az egész szervezet működését. Jelen esetben a „stresszes” epigenetikai hatások megerősítették, mintegy „átprogramozták” az agyban a stresszre adott reakciót, és ennek részeként a táplálékfelvétel ingerét is. Ez tartós hatásúnak bizonyult, sőt a stressz kiváltotta epigenetikai elváltozások továbböröklődtek az utódokra is, mint ahogy ez a vizsgált egértörzseknél is bebizonyították.

Ezek fontos következtetések. Ha ugyanis nem számolunk a diéta okozta stresszszel, a kudarc annak genetikai hatásaira vezethető viszsza. Azaz, nemcsak a táplálék mennyiségére és minőségére kell(ene) koncentrálni. A kutatók szerint nagyobb jelentőséget kell szentelni nemcsak a stressz kezelésének – de olyan, úgymond genetikai gyógymódoknak is, amelyek a kromoszóma szintjén hatnak a vázolt epigenetikai folyamatokra.

Dagi egér – stressztől hízott