A Microsoft laboratóriumában kifejlesztett kisméretű fényképezőgép többféle környezeti paraméter érzékelésére is képes, így például különleges hőérzékelő egységével „látja”, ha egy másik ember lép a kamera viselőjének környezetébe: ilyenkor azonnal képet készít. Érzékeli a fényviszonyok megváltozását, és a beépített mozgásérzékelő a kameratulajdonos helyváltoztatásakor is jelt ad egy újabb felvétel készítésére. Ha a használó szeretné, nem az érzékelők parancsait követve, hanem bizonyos időközönként automatikusan készít felvételeket, például minden percben egyet. A Sensecam képes 30 000 felvétel tárolá sára is és egy feltöltéssel 24 órán át működik. A kamera tulajdonosa a nap végén, a számítógépre letöltött képek segítségével felidézheti életének történé seit, a régebbi képek áttekintésével felkészülhet egy későbbi eseményre, például egy baráti találkozóra. Az eszköz ettől még nem lenne több, mint egy modern, automatikusan frissülő, folyamatos fotóalbum lehetősége, de a kifejlesztők reményei szerint – és az első tulajdonosok visszajelzései alapján is úgy tűnik – mégiscsak több ennél.

A Sensecam-felvételek ugyanis eltérnek a hagyományos fotóktól. Az eszköz fejlesztői tudatosan nagylátószögű lencsét építettek be, így bár némileg torzan, de a környezet sokkal nagyobb szelete látható a képeken, rengeteg részlettel. A Microsoft laboratóriumának neuropszichológusa, Emma Berry szerint a nagylátószögű lencsével készült képek, amelyeken szinte minden fellelhető, amit a páciens aznap láthatott, az úgynevezett epizodikus memóriának jelenthetnek támaszt. Az egészséges emberek epizodikus memóriája tárolja a látványt, a hangokat, az illatot, az érzést, ami egy bizonyos élményt kísér, ezzel segítve az esemény felidézését. Jellemzően a szokatlan, lényegtelennek tűnő, furcsa részleteket jobban megőrzi, mint magát az átélt esemény egészét. Ez a tulajdonsága az, amit a Sensecam-felvételek modelleznek és a kamera használói is ezt emelték ki, mint az eszköz által készített képek legnagyobb előnyét. A páciensek ugyanis az eddigi tapasztalatok szerint nem a fontos információkat tartalmazó képeknél időznek a legtöbbet, tehát nem a barátok arcát, a szoba berendezését figyelik meg, hanem sokszor egy apró részletet, például egy csipketerítő árnyékát, egy furcsán növő gallyat néznek meg jobban, és váratlan módon ezek a látványok váltják ki az emlékezés intenzív élményét. Emlékezni pedig öröm, saját énünk tudatának elengedhetetlen része.

A Sensecamet használó páciensek agyáról készült MRI-felvételek azt mutatják, hogy a friss, nagylátószögű felvételek áttekintése jobban aktiválja az agy még meglévő memóriáért felelős területeit, mint a hagyományos memóriatámaszok – például a sokkal nehezebben karbantartható naplófeljegyzések és megszokott beállítású fényképek használata. A Sensecam azonban nem csodaszer, az idegrendszer pusztulásával elvesző emléknyomokat egyelőre sajnos nem lehet pótolni. A memóriáért felelős agyterületek ingerlése azonban késlelteti a betegség előrehaladását, segíti az emlékek felidézését, az éntudat minél további megőrzését. Amíg a betegségből gyógyulás nem várható, mégiscsak egy kapocs a páciensek saját megismételhetetlen múltjához, egyedi élményeihez.

Memória a kamerában