Olvasói levelekben lapunkat is azzal vádolták: nem vettük észre, hogy a pápai államot kabátlopási ügybe keverték (merthogy az említett tanácskozásnak úgymond csak a helyszíne volt a Vatikánban, ám a Szentszéknek amúgy semmi köze nem volt a vitatott állásfoglaláshoz). A valóságban a helyzet ennél jóval bonyolultabb, és az eset kapcsán valóban felsejlik a katolikus egyház és a GMO-lobbi összjátéka.

Az említett lobbitól amúgy egyáltalán nem áll távol a trükkös helyszínválasztás: Magyarországon előszeretettel szervezik a tanácskozásaikat a Magyar Tudományos Akadémia épületében, hogy azután az esemény kommunikációjában meglehetős kétértelműséggel utalhassanak az Akadémiára. Ám, ha csupán ennyiről lenne szó, aligha írta volna azt a New Scientist (először a korferencia után, majd tavaly november végén ismét), hogy a Vatikán rábólintott a GMO-kra. Ezen a tényen az sem sokat változtat, hogy a Vatikán hivatalos lapja cáfolni igyekezett a tudományos hetilap második cikkét, csökkentve az abban szereplő állítások súlyát. Az eset összes körülményét megvizsgálva nem az látszik, hogy a tudományos sajtó kabátlopási ügybe keverte a Szentszéket, hanem sokkal inkább úgy tűnik: miután az ügyből a New Scientist következetessége nyomán „világhír” lett, a pápa és az egyház tekintélyéért aggódók kezdtek szerecsenmosdatásba.

Először is: az említett 2009. májusi tanácskozás nem valamiféle jelentéktelen, zártkörű megbeszélés volt (aminek utólag igyekeznek beállítani), hanem a Pápai Tudományos Akadémia „tematikus hete” (Study Week), és kifejezetten azt a témát járta körül nemzetközi szakértők részvételével, hogy milyen szerepet játszhatnak a transzgenikus növények az élelmiszer-biztonság megteremtésében. (Maga a Pápai Tudományos Akadémia – Pontificia Accademia delle Scienze – egy speciális, 1603 óta létező testület, amelynek tagjait a mindenkori katolikus egyházfő kéri fel az egyes tudományterületek vezető, de az egyházi tanítást meg nem kérdőjelező, bár nem feltétlenül vallásos képviselői közül. A szervezetnek – két éve bekövetkezett haláláig tagja –volt Jáki Szaniszló bencés tudományfi lozófus is.) A konferencia interneten is olvasható „műsorfüzetét” XVI. Benedek szavai vezetik be, amelyekben az egyházfő a világ szegényeiért, a növekvő élelmiszerárakért és az éhezőkért aggódik – vagyis a tanácskozást nehéz lenne a Vatikántól, illetve a pápától független fórumként beállítani (olyannyira, hogy Peter Raven, a Mossouri Botanikus Kert vezetője, az akadémia tagja egyenesen úgy fogalmazott: a hívek sosem fognak „hivatalosabb” útmutatást kapni a GMO-k ról a konferencián elfogadott támogató nyilatkozatnál).

A szöveg egyébként nem a génkezelt haszonnövények nagyszerűségéről szól, hanem – meglehetősen fura érveléssel – azt állítja, hogy a GMO-k elterjedésének akadályozása valójában a gazdag országok érdeke, akik így akarják meggátolni, hogy a szegények olcsóbban jussanak élelmiszerhez. Megjegyzendő, hogy a Pápai Tudományos Akadémia tagja Ingo Potrykus, az „aranyrizs” kifejlesztője is (sőt a tanácskozást az ő kezdeményezésére hívták össze). A génmódosított „aranyrizs” magas A-vitamintartalma révén arra lenne hivatott, hogy a legszegényebb ázsiai országokban megelőzze a vitaminhiány következtében kialakuló tömeges gyermekkori vakságot – a Greenpeace kommentje szerint a módszer hatékonyságát még nem ismerjük, az viszont biztos, hogy az öszszes szóba jöhető megoldás közül ennek a legmagasabb a fajlagos költsége és a legnagyobb az ökológiai kockázata.

Greenpeace-aktivisták egy egymillió uniós állampolgár által aláírt GMO-ellenes petíciót adnak át az Európai Bizottság brüsszeli központja előtt