Aszpirinnel a rák ellen?
Az aszpirint már az ókorban is adták. Persze nem tabletta formájában, hanem a fűzfa kérgét használták fájdalom- és lázcsillapításra. 1897-ben sikerült kideríteni, hogy a fűzfakéreg hatóanyaga a szalicilsav. Ebből készítette el a Bayer német kutatója, Felix Hoffmann az acetilszalicilsav-tartalmú aszpirint, amelyből máig sokmilliónyi tablettát forgalmaznak világszerte. Adják fejfájásra, megfázásra, a legkülönbözőbb fájdalmas és gyulladásos kó roknál. Azaz hatásos, jó szer.
Néhány évtizede azt is tudjuk, hogy a gyógyszer többet tud, mint azt eleink gondolták volna. Az aszpirin, bonyolult élettani folyamatokon keresztül, csökkenti a vérlemezkék aggregációját (összecsapódását), és ezzel a vérrögök, a trombusok kialakulásának veszélyét. Ezáltal, amenynyiben évekig folyamatosan kis adagban, napi egyszeri, 75–100 mg-ot szednek, csökkenti az erek elzáródásának esélyét, főleg a szívben és az agyban.
Ám a kezdeti lelkesedést, amikor – némi túlzással – minden infarktustól tartó középkorúnak és idősebb embernek aszpirint ajánlottak, mára felváltotta a józanabb, egyénileg megválasztott terápia. Ugyanis, mint minden úgynevezett nonszteroid gyulladáscsökkentő (NSAID) szernek, az acetilszalicilsavnak is megvannak a hátrányai, elsősorban gyomor- és bélnyálkahártyát izgató mellékhatásai. A legveszélyesebb szövődmény az emésztőrendszeri vérzés.
Vannak egyértelmű javallatok. Kifejezetten ajánlják azoknak, akiknek korábban szívinfarktusuk vagy strokejuk (agyvérzésük) volt, mert náluk bizonyítottan csökkenti a következő roham valószínűségét. Azoknak is érdemes állandóan szedniük, akiknél tíz százaléknál nagyobbra becsülhető annak kockázata, hogy a következő tíz évben agyvérzést vagy szívrohamot kapnak. Ám pont az érbetegségre igen hajlamos cukorbetegeknél, mint azt két nagy skót és japán felmérés bizonyította, a hosszú távú aszpirinszedés nem védte ki a későbbi érszövődményeket.
Újabb ötletként merült fel viszont az aszpirin rákellenes hatása. Peter Rothwell, a University of Oxford onkológusa a Lancet című orvosi szaklapban 25 500 olyan páciens adatait elemezte, akik legalább négy évig folyamatosan napi 75 mg acetilszalicilsavat szedtek. Náluk – a placebót, azaz a hatóanyag nélküli tablettát kapó kontrollcsoporttal szemben – csökkent egyes rosszindulatú daganatok gyakorisága: a nyelőcsőráké 60 százalékkal, a vastagbélráké 40 százalékkal, a tüdőráké 30 százalékkal, a prosztataráké pedig 10 százalékkal. Az összhalálozás 21 százalékkal bizonyult alacsonyabbnak azokhoz képest, akik nem kaptak aszpirint.
Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy nem ez az első ilyen közlemény. A New England Journal of Medicine már 2003-ban ismertette dr. John Baron, az amerikai Dartmouth Medical Schoolban dolgozó kutató tanulmányát, amelyben a kis adag aszpirinnek a vastagbélpolipok rákos átalakulását, kialakulását gátló hatását igazolta (a polipokból gyakran fejlődik ki vastagbélrák).
A hatásmechanizmusra is vannak bizonyítékok, pontosabban inkább kísérletekkel alátámasztott érvek. Az aszpirin megelőző hatását annak tulajdonítják, hogy a szervezetben gátol egy, a COX-2 nevű olyan enzimet, amely előmozdítja a rákos daganatokban végbemenő sejtburjánzást.
UgyanakkormagaRothwell, a legutóbbi kísérlet vezetője is óvatosságra int. Bár nem állítja, hogy az aszpirin csodaszer, de így is támadásoknak, vagy legalábbis szkeptikus kommentároknak lett a céltáblája. A Német Hematológiai és Onkológiai Társaság számos egyéb adatot hiányol. Például azt, hogy az aszpirin hogyan hat egyéb rosszindulatú daganatokra. Az sem világos, mekkora az, úgymond „rákellenes” optimális dózis. Lehet, hogy 75 mg, de az is lehet, hogy többel – vagy éppen kevesebbel – is jó eredmények érhetőek el.
Brit kutatók pedig a megfigyelési időt (4–8 év) tartják túl rövidnek. Különösen a fentebb említett mellékhatások fényében. Magyarán nem világos, mitől féljen jobban a páciens attól, hogy az aszpirintől súlyosabb vérzéses szövődménynyel kell számolnia, vagy hogy nélküle rákos lesz.
Ezek súlyos kérdések: a rák kialakulásának a teljes élettartamra számított kockázata 40 százalék, legalábbis a fejlettebb országokban. Az aszpirin pedig a világ leggyakrabban adott (és egyik legolcsóbb) gyógyszere.
