Ha az osztriga mesélni tudna...
A Maria S. Merian kutatóhajó legénysége egy mélytengeri kutatórobot videofelvételeit elemezte, amikor egyszer csak élő Lophelia koralltelepeket, narancs és vörös korallpolipokat, hatalmas kagylókat, szarukorallkerteket vettek észre a felvételeken. A tenger mélyéről származó képeken beazonosított hideg vízi virágállatok azonosak a már ismert mélytengeri fajokkal, tehát legalább 200méterrel a felszín alatt, csupán 13 Celsius-fokos, táplálékban gazdag, sötét vizekben élnek, és a rájuk épülő ökoszisztéma ugyancsak eltér a trópusitól. A mélytengeri korallzátonyok lakója például a kissé bizarr külsejű, hosszú lábú nagy tarisznyarák (Paromola cuvieri) és az akár több száz évet is megérő Neopycnodonte. A név egy eddig viszonylag ritkán látott óriásosztrigát takar.
A virágzó hideg vízi koralltelep, mint a robotfelvételekből kiderült, több mint 600 méter mélységben, egy mélytengeri kanyon hatalmas sziklafalain él. A kutatás vezetője André Freiwald, a Senckenberg Kutató Intézet professzorának elmondása szerint a tágabb környék vizeiben, például Marokkó partjainál eddig csak fosszilis, már nem élő koralltelepeket találtak. Ugyan sejtették, hogy létezhet egy hideg vízi koralltelepekből álló öv, amelynek akár ilyen délen is lehetnek nyúlványai, eddig azonban erre nem volt semmilyen bizonyíték.
Az élőhely elhelyezkedését, vagyis a társulás déli előfordulását a kutatók a mélységi vizek újrafeláramlásával magyarázzák. Ez a jelenség Mauritánia partjainál is megfigyelhető, mert az uralkodó szelek a sziklás partról az óceán nyílt térségeibe sodorják a felszíni vizeket, ezáltal utat engedve a hideg, tápanyagokban gazdag mélységi vizeknek, amelyek a nemrég felfedezett korallzátony lakóit is táplálják. André Freiwald szeretné, ha a most megismert korallzátony közelében folytatódhatnának a kutatások, hiszen egyelőre pontosan nem tudható, hogy egy szigetszerű élőhelyről, vagy hasonló zátonyok telepeiről van szó.
Ez a Mauritánia partjainál tett eredményes expedíció is azt bizonyítja, hogy az óceánkutatás még rengeteg meglepetéssel szolgálhat a jövőben. Az idén lezárult nemzetközi kutatóprogram, az úgynevezett „Tengeri Népszámlálás” Census of Marine Life Research csak az elmúlt tíz évben 16 ezer új faj felfedezését hozta. Félő, hogy még azelőtt elpusztítjuk az élőhelyek egy részét, mielőtt egyáltalán megismertük volna azokat.
