Az utóbbi években egyre világosabbá vált: ahhoz, hogy az EU a nemzetközi tudományos versenyben a világ élvonalába állhasson, szükség van olyan tudományos nagyberendezésekre, amelyek finanszírozása meghaladja a nemzeti kereteket. Egy ilyen tudományos nagyberuházás az Extreme Light Infrastructure (ELI). A tervek szerint három helyszínen, Szegeden, Prágában és Bukarestben megvalósuló projekt az első tudományos nagyberendezés, amelyet új tagállamban építenek.

Az ELI egyik alapítója Krausz Ferenc akadémikus a múlt héten – hét másik magyar kutató társaságában – vehette át az In memoriam Gábor Dénes oklevelet. A Max Planck Kvantumoptikai Intézet igazgatója, a müncheni Ludwig-Maximilian Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára szerint a szegedi program tudományos szempontból tökéletesen elő van készítve, most már a kormánynak kell dönteni arról, hogy támogatja vagy sem a nagy ívű tudományos beruházást. Krausz szerint minél hamarabb ki kell mondani az igent vagy a nemet, mert a legnagyobb kár abból származna, ha további hetekre, hónapokra tolódna a döntés.

Krausz professzor szerint a jelenleg létező legnagyobb lézernél ezerszer nagyobb teljesítménysűrűségű szuperlézer meg nem építésével olyan esélyt szalasztana el Magyarország, amely egy hazánknál nagyobb állam életében is ritkán adódik. Egy olyan kutatóközpont létrehozásáról mondanánk le, ami egyedülálló a világon, a maga területén a világ legjobb eszköze lenne. Erre a központra nemcsak Európából, hanem a tengerentúlról is irigykedve néznének. Fiatal tehetségeket itthon tartana, másokat haza hozna. Munkahelyeket teremtene a nagy hozzáadott értékeket fejlesztő, gyártó vállalkozások számára. Az európai szakma támogatja, hogy Szegedre kerüljön a szuperlézer, de nemcsak a szakma, hanem az előkészítésben részt vevő tizenhárom európai ország is ezt gondolja.

Fontos, hogy a három országban nem ugyanaz épül, nem konkurálnak egymással. „Büszkén mondhatom, hogy a szegedi terv jelenti az abszolút csúcstechnikát, a rövid impulzusú, nagy intenzitású lézerek területén. A három központ közül a szegedinek lenne meg az esélye más módszerekkel el nem érhető tudományos felismerésekre. Idevonzaná a szakterület legjobb kutatóit, hiszen itt lézerimpulzusokkal akár elektronokat atomokban és molekulákban is tudnak vizsgálni” – nyilatkozta lapunknak a professzor.

Akár Krausz Ferencet is hazahozná a szegedi lézer? – kérdezem.

Semmi sem kizárt – felelte a jelenleg Münchenben élő kutató.

Hasonló véleményen vannak a Gábor Dénes-díj kitüntetettjei. Az 1989 óta közel kétszáz díjazott szerint, ha Magyarország a projekt megvalósításától eláll, akkor a nemzetközi tudományos életben való tekintélyvesztés mellett azzal is számolnia kell, hogy a következő évtizedekben nem lehet európai tudományos nagyberuházás otthona. Ezzel hazánk nem csupán Európa nyugati feléhez, de még a környező országokhoz képest is negatív irányban tűnne ki. A tervek ismeretében nem kétséges, hogy az ELI Magyarországot hosszú időre a lézerkutatás, és az erre épülő számos orvosi, biológiai, anyagtudományi és egyéb interdiszciplináris alkalmazási terület világközpontjává tehetik.

Krausz Ferenc átveszi a Gábor Dénes-díjat Pálinkás József MTA-elnöktől