Szűkösebb idők jönnek - Mi lesz, ha elfogy a sávszélesség?
Eddig okostelefont akart venni a trendi polgár, a jövőben pedig tabletre fog vadászni – ami egy nagyra nőtt képernyőjű okostelefon. Ahhoz pedig adatcsomag jár, ha pedig ilyenje van a tulajdonosnak, akkor fészbúkozni fog az utcán, én blog-riportfotókat fog feltölteni a kávézóból és YouTubeot akar nézni a metrón.
Már tavaly megérezte az AT & T, az Apple iPhone amerikai monopolszolgáltatója (nálunk és Németországban a T-Home), hogy több mint 10 százalékkal nőtt a hálózatuk terhelése, fájdalmas kiugrások jelentkeznek az új típusok megjelenésekor, de az átfogó irányzat is gyorsuló növekedést mutat.
Thomas Robert Malthus brit tudós fejtette ki először a XIX. század elején, hogy a népesség exponenciálisan nő, az erőforrások meg csak lineárisan gyarapodnak, tehát előbb-utóbb (szerinte akkor hamarosan) súlyos hiánybetegségek fognak jelentkezni: éhínségek, háborúk stb. Globális válság eddig nem következett be, mert a lináris növekedést óriási technológiai ugrások szakítják meg, újabb meneteket hozva a kereslet-kínálat versenyében.
Ehhez az elképzeléshez nagyon hasonló grafikont közölt egy amerikai piacelemző (Rysavy Research), amelyen a sávszélességigény gyorsuló ütemben felfelé ívelő görbéje 2013 júliusában metszi a kapacitások lankásan, egyenletesen növekvő vonalát.
Tehát a világvége nem 2012-ben, a maja naptár számábrázolásának túlcsordulása miatt lesz, hanem valamikor 2013 és 2016 között – amikor is a mobilhálózatok világszerte rendszeresen be fognak dugulni.
Ami pedig végképp kiveri a szakmédia biztosítékát, hogy az előrejelzés figyelembe veszi nemcsak a 3G-, hanem az LTE-beruházások miatt növekvő hálózati kapacitásokat. Egyszerűbben: hiába szerelik lóhalálában az új bázisállomásokat, korszerűsítik a berendezéseiket a szolgáltatók – a sávszélesség-használat ennél gyorsabban nő. Amerikában még a digitális tévére átállás miatt felszabadult 900 MHz-es sáv mobilinternetre való kihasználása is benne van az apokaliptikus előrejelzésben, ami egyébként már Magyarországon is szóba került – de csak a ködös (középtávú) jövőben. Más frekvenciasávok igénybevétele is felmerülhet, de súlyos politikai csatározások várhatók, mert a katonaság és egyéb biztonsági szervek által használt, eddig számukra foglalt frekvenciákról van szó.
Egy másik technológiai lehetőség neve „femtocella" (rendkívül kicsi mobiltelefon cella), a beltéri mobilozás optimalizálása. Minden helyiségbe lehet telepíteni egy nagyon kicsi hatósugarú mobilátjátszót - amely az adatforgalmat az internetre vezeti, lényegesen csökkentve ezzel a hagyományos átjátszók adat- és sugárzásienergia-terhelését. Jelenleg ugyanis olyan a helyzet, mintha az utcai világítással szeretnénk az ágyban olvasni, aminek fényellátását az utcai lámpák erősítésével kívánnánk megoldani. A mobilátjátszók energiafogyasztásának mintegy 90 százalékát a beltéri mobilozás fenntartása jelenti.
A femtocellamegoldás egyik hátránya a zavarás, amely a rádiótechnikában mindig jelen van, és változatos módszerekkel csökkentik. A másik pedig a rádiósugárzás egészségügyi ártalma lehet, amit mindmostanáig nem sikerült meggyőzően bizonyítani még a bázisállomások közvetlen közelében sem, márpedig a femtocellaátjátszók töredékteljesítménnyel működnek.
De az is lehet, hogy minden, a Nagy Dugulást vízionáló jóslat csak a súlyosan adatkorlátos tarifacsomagok piaci bevezetését előzi meg...
