A lélekbúvárok által vizsgált kisebbség ritka csodabogarakból áll. Angolul „weird”-nek (ejtsd viörd), azaz furcsának neveznénk őket. Ez most azért lényeges, mert a New Scientist november közepén megjelent cikkében a WEIRD betűszóként szerepel, és nyugati (Western), művelt (Educated), iparosodott országban élő (Industrialised), gazdag (Rich) és demokratikus (Democratic) személyeket takar, akik – mint mindjárt kiderül – az emberiség elenyésző kisebbségét adják. Vajon ez egyben különcséget is jelent? Nagyon úgy néz ki.

Miután az emberek agya egyféle, bocsánatos tévedés lenne azt gondolni, hogy a fejünkben zajló folyamatok általánosak. Pedig erre a hallgatólagos feltételezésre épül a pszichológia. Amikor a lélekbúvárok ki akarják puhatolni, miként gondolkodnak az emberek, könnyen elérhető vizsgálati alanyokat szerveznek kísérleteikbe.

A publikált cikkek elemzése feltárta, hogy ezek 96 százalékban nyugati, iparosodott országból származó önkéntesek vizsgálatáról számolnak be, akiknek több mint kétharmada ráadásul pszichológushallgató. A pszichológusok aztán hajlamosak azt hinni, hogy eredményeik egyszerűen extrapolálhatók az emberiség maradékára, és nem veszik figyelembe, hogy az emberi társadalmak többségét nem WEIRD-személyek adják, akikre egészen másfajta gondolkodás jellemző.

„A világ legfurcsább emberei?” címmel nemrégiben átfogó tanulmány jelent meg kanadai szerzőktől, akik szerint a pszichológusok ilyen hozzáállása drámaian elferdítette az emberi megismeréssel kapcsolatos tudásunkat. Persze vannak mindenkire érvényes univerzális minták, ám a lista egyre szűkül, ahogy egyre több, különböző kultúrákban végzett vizsgálat eredményei feltárják, hogy hatalmas eltérések találhatók az önmagunkról kialakult képtől, a gondolkodáson át a világ észleléséig számtalan területen. Az új, metaelemzés igazi meglepetése az, hogy a WEIRD-személyek olyan csodabogarak, akik gyakran a pszichológiai vizsgálatok során nyert eredmények eloszlásának valamely szélső csoportjába tartoznak.

Kinek egyforma?

Nézzünk néhány példát. Itt van mindjárt a Müller–Lyer-illúzió, ahol két egyforma hosszúságú szakasz két-két végét eltérő irányba mutató nyíl zárja le. Az egyik hosszabbnak tűnik, pusztán a nyilak iránya miatt. Egy amerikai kutatócsoport különböző kultúrában élő emberek ezen illúzióval szembeni érzékenységét tesztelte. Kiderült, hogy amerikai diákok esetében akár 20 százalékkal is meg kellett hosszabbítani a rövidebbnek látszó szakaszt, hogy a kettőt a diákok végre egyformának lássák, míg a Kalahári sivatagban élő san őslakosok esetében szinte semmilyen korrekcióra nem volt szükség.

Ez azt sugallja, hogy az észlelés eddig „hardvernek”, ezért általános érvényűnek tartott részét valójában a fejlődésünk során minket körülvevő kultúra befolyásolja. Bár még messze vagyunk e jelenség megértésétől, az amerikai kutatók azt a magyarázatot adták rá: a bútorok között felnőtt emberek, azaz a WEIRD-ek, agyát világuk geometriája úgy hangolja át, hogy fogékonyabbak legyenek az illúzióra.

A nyelvben is

Aki tehát ebbe a kategóriába tartozik, annak különös a világlátása. Ez pedig a beszélt nyelvében is tetten érhető. Az indoeurópai nyelvcsaládba tartozó népek a tárgyak elhelyezkedését egocentrikusan adják meg, azaz a beszélőhöz viszonyítva. Például egy angol azt mondja, hogy „a rendőr a kocsim bal oldalán áll”. A tudósok sokáig úgy vélték, ez minden nyelvre igaz, aztán elkezdtek szaporodni a kivételek.

Az említett holland és más kutatók megkezdték kb. 50 nyelv térbeli viszonyítási rendszerének vizsgálatát, és eddigi elemzéseikből az derült ki, hogy csak az iparosodott országokban beszélt nyelvekben használtak előszeretettel egocentrikus viszonyítást. A kutatók úgy vélik, a hagyományos, kisméretű társadalmakban allocentrikus (az egyénen kívül eső) viszonyítási pontokat használnak, az egocentrikus viszonyítás sokkal újabb keletű.

És a természet?

Az is meglepő, ahogy a WEIRD-ek a természetről vélekednek. Az amerikai Scott Atran szerint az emberek eredetileg az élőlényeket legalább nemzetségek szintjén ismerték, talán mert sokszor az életük múlt ezen. Az urbanizációval viszont együtt jár a természettől való elszakadás, és ez magával hozta a természet ismeretének csökkenését is. 2008-ban Atran azt tapasztalta, hogy az amerikai diákok a kirándulásokon látott fák 75 százalékára a fa megnevezést használták, és nem részletezték, hogy bükköt, tölgyet vagy mást láttak. Meglepetésére azonban a WEIRD-emberek agya is az ősökéhez hasonlóan szeretné elemezni a természetet, és bár a különböző nemzetségeket nem tudják megkülönböztetni, mégis bükkről és tölgyről akarnak hallani biológiai események kapcsán.

Nem kell azonban meglepődni a WEIRD-ek szokatlan természetfelfogásán, sem a magukról kialakult sajátos képen! Számos tanulmány igazolta, hogy a nyugati, főként az észak-amerikai és a nyugateurópai gondolkodású emberek autonóm egyénként tekintenek magukra, míg pl. az ázsiaiak egy nagyobb közösség elválaszthatatlan részeként. Az individualista vagy kollektivista hozzáállással próbálták magyarázni, miért akar kilógni a sorból egy nyugati, míg abba beleilleni egy keleti személy. Ráadásul mindez összefügg a gondolkodásmóddal.

Az erkölcsösség valamiféle megegyezésen alapuló hallucináció

A nyugatiak hajlamosak a kategóriákat és törvényeket figyelembe vevő analitikus gondolkodásra, a keletiek pedig a holisztikusra, ők inkább a mintákra és az összefüggésekre fi gyelnek. Egy kínai kultúrpszichológus szerint az egyénre mindkét gondolkodásmód jellemző lehet, azonban a legtöbb emberben az egyik mégis domináns. Ha az egész emberiséget vesszük alapul, kiderül, hogy a legelterjedtebb gondolkodásmód a holisztikus. Ezek szerint az analitikus gondolkodás is a kisebbségre, főként a művelt kisebbségre jellemző, azaz a WEIRD-ekre.

És ez még mindig nem minden. Az erkölcsi érzékünk is szokatlan. Jonathan Haidt amerikai pszichológus szerint az erkölcsösség valamiféle megegyezésen alapuló hallucináció. A különböző kultúrákban elvégzett vizsgálatok is ezt támasztják alá. A WEIRD-ek erkölcsi felfogásában az a furcsa, hogy a hangsúlyt az igazság és az egyéni jogok absztrakt fogalmaira helyezik. Más társadalmak is figyelembe veszik ezeket, ám ott az erkölcsi nézetek sokkal inkább az emberek közösségükkel szembeni kötelezettségeivel és gyakran isteneikkel kapcsolatosak.

Az erkölcsösség egyik alappillére a becsületesség, amit régóta egyetemes emberi tulajdonságnak vélnek. Joe Heinrich kanadai kutató antropológusokkal és közgazdászokkal együtt dolgozva azonban érdekes eredményre jutott különböző kultúrájú emberekkel végzett játékelméleti vizsgálatok elemzése során. A WEIRD-ek itt is kilógtak a sorból. Röviden összefoglalva, az emberek zöme mást tart „fair play”-nek, mint amit ők.

Ezek után nem meglepő, hogy lélektanunk eltér a többségétől. Miután a társadalom hatással van a gondolkodásunkra, a WEIRD-kultúra pedig oly távol áll a fajunk kifejlődésének bölcsőt adó társadalmi berendezkedéstől, nem kéne meglepődnünk különcségünkön. Sokan mégis ebbe a hibába esnek. Ezért a cikk arra figyelmezteti a WEIRD-kutatókat, hogy vigyázzanak saját, illetve a kísérleti eszközeikbe véletlenül beépített előítéletekkel. A standard IQ-tesztekben például lehet olyan kérdés, amelyre az analitikus válasz a helyes, és a holisztikus helytelen. A fentiek értelmében viszont az ilyen kérdésekre az emberek többsége helytelenül válaszol.

Az eredmények tanulsága a pszichológusokra nézve, hogy óvatosabban kell öszszeválogatniuk vizsgálati alanyaikat, ha messzemenő következtetéseket akarnak levonni az emberi faj lélektanáról, vagy ezeket a következtetéseket csak az adott szubkultúrára szabad vonatkoztatniuk. Ha pedig legközelebb bennszülöttekről olvas, jusson eszébe, hogy nem ők, hanem ön, az olvasó az egzotikus!

Amit mindenki egyformán csinál

Mai tudásunk szerint még sok a közös az egészséges emberekben. Ilyen tulajdonságok:

színérzékelés,

bizonyos érzelmek, (pl. félelem, undor) tükröző arckifejezések felismerése,

mennyiség becslésekor a hozzávetőleges számérzék,

tudatelmélet: annak felismerése, hogy mások is rendelkeznek gondolatokkal, hittel és cselekedeteiket irányító szándékokkal – bár az, hogy ezen képesség hány éves korban jelenik meg, már kultúránként más és más,

társválasztás: a férfiak az iparosodott és nem iparosodott társadalmakban is a 0,7 derék-csípő arányú nőket kedvelik (ezt pl. Naomi Campbell testesíti meg).