Hogy most hova jutottak, ahhoz meg kell határozni, hogy mit értünk a Naprendszer határán. A két legelterjedtebbmeghatározás közül az egyik szerint a Naprendszer határa ott van, ahol a Nap és a közeli csillagok gravitációs hatása kiegyenlíti egymást. A másik szerint ott húzódik a határ, ahol a napszél dominál a csillagközi anyaggal szemben.

Az űrszondák először a Napot még hozzávetőleg gömbszerűen körülvevő úgynevezett belső lökéshullámfronton haladtak keresztül. Ezután is a napszél dominál, ám annak sebessége hirtelen lecsökken. A heliopauza régiójában ütközik a csillagközi anyag és a napszél. A Voyager–1 2004 decemberében, a Naptól 94 csillagászati egység (egy csillagászati egység 150 millió km) távolságban haladt át a belső lökéshullámfronton.

Az űrszonda idén júliustól olyan zónában haladt, ahol a Napból kibocsátott részecskék áramlási sebessége 20kilométer/ másodperc körüli volt, azaz harmada a korábbi – 2007 augusztusától mért – 60 kilométer/másodperc körüli értéknek. A kutatók szerint ekkor lépett be végleg a csökkent sebességű, demég napszél uralta zónába – azaz ekkor jutott a Naprendszer határvidékére. Jelenleg a Voyager–1 a Naptól 17,4 milliárd kilométerre van, rádióadása 16 óra alatt ér a Földre. A Voyager–1 másodpercenként 17 kilométeres sebességgel robog, lustább ikertestvére, a Voyager–2 mindössze 15 km/másodperc sebességgel halad – utóbbi nem is jutott olyan messzire, „alig” 14,2 milliárd kilométerre.

Harminchárom év alatt 17,4 milliárd kilométer