A problémát természetesen nem a beszédforgalom („hangtelefonálás”) és nem is az SMS okozza, hanem az összes többi. Vagyis a 3G-s adatforgalom, ami nem a kapcsolat időtartama, hanem a „forgalmazott” adatok mennyisége alapján számlázódik. Természetesen csak akkor, ha az adatok a 3G-s mobilkapcsolaton (és nem wifin) keresztül utaznak, ám azt a beállítási lépést, amely lehetővé tenné, hogy például a mobilon futó alkalmazások csak akkor frissítsék magukat, ha wifihálózatot érzékelnek, a többség nem teszi meg. Márpedig egy rádióhullámon végrehajtott automatikus operációsrendszer- vagy böngészőfrissítés egymagában is ezreket tehet hozzá a számlához, akár egy hónapban többször is.

A legtermékenyebb számlahizlalók egyike a push e-mail szolgáltatás, ami időről időre „rátolja” a postafiókunkba érkezett friss e-maileket a telefonra. Beállítás kérdése, hogy ilyenkor csak egy minimális adattartalmú értesítés jön, vagy maguk a mailek bővítmények nélkül, vagy a teljes üzenet a csatolmányokkal együtt – ehhez azonban be kell bújni a telefon menüjébe, és el is kell igazodni odabent (a beállítást egyébként a szolgáltatók, illetve a mobiltelefon-gyártók ügyfélszolgálatai is elvégzik, ha kérjük). Szintén tetemes számlákat képesek produkálni azok a navigációs alkalmazások, amelyek nem a telefonon tárolják, hanem időről időre a hálózatról töltik le a térképfrissítéseket. Némi hozzáértéssel ezeket is takarékos üzemmódra lehet szoktatni (például a Nokia készülékein be lehet állítani, hogy minden internetkapcsolat előtt kérjen engedélyt telefon a kapcsolódáshoz, egy-egy meglátogatott ország vagy város térképét pedig előre, a számítógépen keresztül is letölthetjük, gyakorlatilag ingyen –ha van elég hely a telefon memóriakártyáján).

Sokszor a tájékozatlanság kategóriájába kerül az is, hogy az ügyfelek nem ismerik a különbséget a kilobit/kilobyte (kb/kB) és a megabit/megabyte (Mb/MB) mértékegységek között – itt ugyanakkor már nagyon résen kell lenni, és a szolgáltatók részéről is tág tere van a trükközésnek. A két, hasonló írásképű (rövidítve pedig szinte egyforma) mennyiség között nyolcszoros méretkülönbség van (a bit a byte nyolcada), és egyáltalán nem mindegy, hogy az adatkorlát, illetve a letölteni szándékozott adatcsomag mérete melyikben van megadva. Ráadásul a felhasználók általában azt sem tudják, hogy mit jelent pontosan az adatforgalom: ezzel a kifejezéssel (számlázási szempontból) nem a letöltött, hanem a hálózaton bármilyen irányba mozgó teljes adatmennyiséget jelölik.

Ha teljesen egyértelmű, hogy mennyi adatért kell fizetni, a „mennyit” kérdésre még akkor sem könnyű pontos választ adni. Ez ugyanis igen erősen függ attól, hogy melyik tarifát alkalmazzák. Ha a számlacsomagunk tartalmaz egy bizonyos mennyiségű (mondjuk havonta 5 GB-nyi) kedvezményes adatforgalmat, akkor ezzel a díjszabással a nol.hu címlapjának letöltése csupán pár forintba kerül.

Ha viszont „hagyományos”, adatforgalom nélküli számlacsomagot használunk, akkor a díj az előbbinek akár az ezerszerese (!) is lehet.

És eddig még mindig csak a belföldi adatforgalomról beszéltünk, pedig az igazán kellemetlen meglepetéseket a roaming okozhatja. Különösen akkor, ha – mondjuk egy határszéli magyar településen – a készülék észrevétlenül a külföldi szolgáltató hálózatára vált, és máris aranyáron küldi meg fogadja a biteket. Ugyanilyen költséges móka lehet, ha a készülékünk –mondjuk egy mobilvírus jóvoltából – titokban külföldi számokat hívogat, vagy kinti hívószámon keresztül próbál meg valamilyen nagyobb adatállományt letölteni.

A problémahalmazra egyetlen igazi megoldás kínálkozik: a telefon és a számlacsomag beható tanulmányozása, lehetőleg már az első használat előtt. Minél okosabb a telefon, annál szélesebb a beállítási lehetőségek tárháza – ha pedig a szolgáltatót is bevonjuk, megelőzésképpen olyan számlalimiteket állíthatunk be, amelyek minden drasztikus költségű mobilkalandnak elejét vehetik.

Ha nem vigyázunk, a számla kiegyenlítéséhez már a hitelkártya is kevés lehet