– Az átlagember számára kissé abszurdnak hat, hogy a világ leghatalmasabb tudományos berendezése kell a legeslegkisebb részecskék felkutatásához.

– Pedig nem az, hiszen minél kisebb tárgyat kell megfigyelnünk, annál erősebb nagyító, mikroszkóp, vagyis felbontás szükségeltetik hozzá, ahhoz meg a dolgok természeténél fogva sajnálatos módon egyre nagyobb energia.

– Ez az irdatlan energiával működő részecskegyorsító és maga a nyolcvan nemzet majd nyolcezer kutatóját és mérnökét foglalkoztató kutatóközpont rengeteg pénzt, évente mintegy egymilliárd dollárt igényel. Augusztusban a jövő évtől öt évre szóló keretet összességében 250 millió euróval csökkentették. Ezek szerint nem könnyű a pénzt folyamatosan megszerezni a pénzügyi válság közepette.

– Ez nem olyan nagy összeg, ha a kutatógárda nagyságához, a résztvevő országok számához vagy épp a globális célokhoz viszonyítjuk. Ha így nézzük, az összeg összemérhető más, kisebb tudományos központok költségvetésével. Megpróbálom persze elérni a támogatások lehetőleg minél csekélyebb lefaragását. Támogatóink, így a döntéshozók számára világossá teszem, hogy miközben itt is, ott is kurtítok a költségekből, továbbra is olyan kérdéseket kutatunk, amelyek mindenkit érdekelnek. Eddig elfogadták ezt az érvelést. A CERN-ben folyó kísérletek tényleg rendkívül széles kör fantáziáját keltik fel. Még művészek is jönnek hozzánk, mert kutatásaink műalkotások létrehozására ihlették őket, és itt nem a hollywoodi filmkészítőkre gondolok, hanem például képzőművészekre, zeneszerzőkre, költőkre.

– A héten közölte lapunk legújabb eredményüket, miszerint antianyagot, nevezetesen 38 antihidrogén-atomot ejtettek csapdába és tartottak életben a másodperc tizedrészéig. Beszélgetésünk napján újabb érdekes eredmény érkezett.

– Hét és fél hónapja dolgoztunk ezen a kísérleten, mely ólomionok ütköztetéséből próbál olyan sűrű anyagi viszonyokat előállítani, ami az ősrobbanás után egymilliomod másodperccel lehetett. A nehézionok ütközésekor szétrobbanó részecskék pályájának megfigyeléséből az óriás gyorsító egyik berendezésének most sikerült bebizonyítania ennek a sűrű anyagnak a létrejöttét.

– Ez is nagyon érdekes eredmény, de a nagy dobás a várva várt hipotetikus Higgs-bozon nevű részecske felfedezése lenne, ami tömeget adna a többi, már felfedezett részecskének. Ez feltenné a koronát a fizika standard modelljére, és ezzel az anyagi világ működésének minden „építőkockája” összeállna. De mi van, ha ez az óriás gyorsítóval sikerül? Nem lesz már tovább mit kutatni.

– Épp ellenkezőleg. A standard modell a világegyetem anyag- és energiasűrűségének csak 5 százalékára ad magyarázatot. A többi a sötét anyag és energia. Ezután ennek a megismerése lesz a cél, ami már egy új fizika lenne.

– És ha nem találják meg a Higgs-bozont? Ebben az esetben az anyag tömege a modell szerint nulla lenne, ami ellentmond mindennapi tapasztalatainknak. Újra kéne tehát írni a „fizika nagykönyvét”?

– Nem az egészet, de néhány fejezetét mindenképp. Ez persze nehezebb eset, mint ha rálelnénk, de azért is, mert az LHC körülményei között az is előfordulhat, hogy mást találunk, de ez ugyanarra szolgál, mint a Higgs-bozon.

– És ha a még versenyben lévő chicagói Fermilab kutatói lesznek az elsők?

– Egyre optimistább vagyok az elsőségünket illetően, és remélem, hogy két éven belül az első válaszaink meglesznek. Fél éve még hat évet mondtam. A gyorsító ugyanis nagyon jólműködik, jobban, mint reméltük.

– Ha addig egy keletkező fekete lyuk nem szippant be mindent. Komolyra fordítva a szót: időről időre ez a meglehetősen bulvárízű lehetőség is felröppen a sajtóban.

– A fekele lyukak lehetősége fennáll, de nem úgy, mint a scifikben vagy a világegyetemben. Ha keletkeznének is a gyorsítóban ilyen fekete lyukak, ezek mikroszkopikusak lennének, és amilyen gyorsan létrejönnének, olyan sebesen el is párolognának. És csakis akkor, ha a tér háromnál több dimenziós lenne. Ez azonban csak elmélet, én viszont a kísérleti bizonyítékokat kedvelem.

„Legutóbb ólomionok ütköztetéséből sikerült az ősrobbanás körülményeit előállítani”