Az eddig használt titánötvözetek nehezek, ridegek, de legnagyobb hátrányuk, hogy sokkal szilárdabbak, mint a csont. Ez gyakori terhelés esetén okoz problémát, mert a csont és a fémötvözet eltérő módon reagál a külső erőre. Ennek következtében a kapcsolódás helyén nyírófeszültség lép föl, ami egy idő után elmozdítja az implantátumot és újabb műtét válik szükségessé. A németek által javasolt titánhab több szempontból is jobb, mint egy tömör ötvözet. Először is üreges, mint a csont, ezáltal rugalmas és könnyű, legnagyobb előnye pórusos szerkezete, mert az újjáépülő csont jobban tapad hozzá.

A titánhabot egy érdekes eljárással készítik. Poliuretánt kevernek össze titánporoldattal és egy speciális kötőanyaggal. A titán szemcséi hozzákapcsolódnak a poliuretánhab-mátrixhoz, vagyis felveszik a habszerű szerkezetet. Az így előállított masszában egyedül a titán nem éghető, ezért kiizzítják és már készen is van a titánhabalapanyag. Ezután egy kiegészítő hő kezeléssel „beállítják” a titánhab mechanikai tulajdonságait, többek között a keménységét és a rugalmasságát.

A Fraunhofer Intézet szakemberei orvosokkal konzultáltak, hogy mely esetekben javasolják a titánhab-implantátumot. Az eljárás nemzetközi visszhangja is rendkívül kedvező. Angol szakemberek az áthidaló csontpótlásként és a csont összeforradását elősegítő rögzítésként sokkal jobb megoldásnak tartják, mint a hagyományos titánötvözetet.

Akár a csont