A szuperfolyékony hélium „felmászik” a tartóedény falára, felszíne szabálytalanná válik, és egyéb furcsa dolgot produkál. A jelenség magyarázata az, hogy a cseppfolyós hélium 4 K (–269 Celsius-fok) alá hűtve nem fagy meg, hanem ún. „kvantumfolyadékká” válik. Ebben az állapotban megszűnik a héliumatomok és az edény fala közötti súrlódás, és önállósítják magukat a folyadék cseppjei. Robert McKellar és csoportja Ottawában megkísérelte a héliumnál is könnyebb hidrogén szuperfolyékonyságát létrehozni. Sikerült is, igaz, csupán egy apró trükkel.

Hidrogén és szén-dioxid gázkeveréket hűtöttek le a 0 K közelébe. A keletkezett elegyet megvizsgálva érdekes szerkezetet találtak, minden egyes széndioxid-molekulát hidrogénatomok vettek körül, és ezek az apró atomcsoportok szuperfolyékony tulajdonságokkal rendelkeztek. A H-burok megakadályozza a szén-dioxid-molekulák közötti kölcsönhatásokat. A kutatók véleménye szerint a 12 hidrogénatomot tartalmazó atomcsoportok 85 százalékban szuperfolyékonyak.

A héliumtól eltérő módon létrejött molekuláris szuperfolyékonyság segíti a jelenség alaposabb megismerését, ezen kívül az inert (kémiai reakcióba nem lépő) héliummal szemben a vegyi reakciókban részt vevő hidrogén fontos kémiai kutatásokat tesz lehetővé alacsony hőmérsékleten.