Agyunk legkifinomultabb része az agykéreg, amely felelős az emlékezetért, figyelemért, gondolkodásért, beszédért vagy a tanulásért. Ennek magvait találták meg a 600 millió éve változatlan, igen egyszerű felépítésű Platynereis dumerilii nevű tengeri gyűrűsféregben.

A nevezetes jószág csupán néhány centiméter hosszú, ám testéhez képest meglepően fejlett dúcidegrendszerrel, és ennek központjaként úgynevezett gombatestekkel rendelkezik, amely a férgek „agykérge”. A tengeri férgecske szaglással kutatja fel táplálékát, ami jobbára a tengerfenéken található szerves törmelékekből áll. Ennek során az állat számos szagreceptorától érkező információt a gombatestek dolgozzák fel és adnak rá választ, hogy az objektum ehető-e vagy sem. Táplálkozás terén a féreg nagyon limitáltan ugyan, de tanulásra is képes.

Az idegrendszer fejlődését kutatva Detlev Arendt és csapata a gombatestekben fluoreszkáló anyaggal jelölt meg 42 olyan gént, amelynek kulcsfontosságú szerepe van az idegrendszer fejlődésében. Egyfajta molekuláris ujjlenyomatot készítettek az idegsejtekről, amely összevethető más állatok és az emberi agy hasonló lenyomatával.

Az eredmény megdöbbentő volt. A féregben talált minta ugyanis megtalálható hasonló helyen, hasonló struktúrában a fejlettebb élőlények, például a rovarok, sőt a gerincesek agysejtjeiben is. Úgy tűnik tehát, hogy a korábbi fejlődéstörténeti elképzelésekkel ellentétben a gombatestek és az agykéreg nem kétszer alakult ki egymástól függetlenül az evolúció során, hisz ilyen mértékű hasonlóságra kétszer nagyon kevés az esély. Inkább az tűnik valószínűnek, hogy a németek valóban az emberi agykéreg kialakulásának kezdetét azonosították a férgeknél.