Ha a gyógyszer nem elég
A trieszti SISSA intézet munkatársai ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására szerveztek nemrég nemzetközi műhelyvitát Varsóban. Hiszen igencsak fontos kérdés, vannak-e és milyen mértékű pszichiátriai következményei egy ilyen elektróda beültetésének, nem kell-e például a mozgási gondok megoldódásáért személyiségünk elveszítésével fizetnünk? Ki lehet alkalmas ilyen beavatkozásra, és a betegség melyik stádiumát javasolt ehhez megvárni? Ugyancsak nem elhanyagolhatók a szociális és anyagi szempontok, hogy mekkora terhet ró ez a kezelésmód a családra, közvetlen hozzátartozókra, illetve a társadalomra.
Sajnos a világon milliók szenvednek olyan súlyos, idegrendszeri eredetű megbetegedésekben, mint a disztónia, a Tourette-szindróma vagy a klinikai depresszió, és közülük soknak kell azzal szembesülnie, hogy a gyógyszeres, konzervatív kezelés igen kevéssé hatékony. Társadalmunk elöregedésével rohamosan nő a Parkinson- és Alzheimer-betegségekben szenvedők száma is. Sokan érintettek tehát ebben, a betegtől és hozzátartozóitól kezdve a készüléket gyártó cégekig.
Eddig ötvenezer ember kapott új esélyt betegsége tüneteitől való legalább részleges megmenekülésre, látszólagos gyógyulásra a DBS segítségével. A konferencia előadói választ adtak arra a kérdésre is, hogy a DBS nem okoz-e megfordíthatatlan változásokat az agyban.
Az olasz Mauro Porta professzor (IRCCS Galeazzi and Policlinico San Marco), a Bonnt és a Johns Hopkins Egyetemet (USA) egyaránt képviselő dr. Thomas E. Schlaepfer véleménye megegyezett abban, hogy ez az eljárás igen ígéretes, és súlyos pszichiátriai rendellenességek esetében alkalmazásának az előnyei jóval nagyobbak, mint annak veszélyei. Mindössze néhány általuk ismert esetben léptek fel olyan típusú mellékhatások – jellemzően valamilyen mánia kialakulása –, hogy a kezelés abbahagyása mellett kellett dönteni, és ekkor a mellékhatás is azonnal megszűnt. Ez nem mondható el több pszichiátriai betegségre szedett gyógyszerről, melyek hosszabb szedési idő után visszafordíthatatlan változásokat okozhatnak az agyban. Arra azonban nem tudtak egyértelmű választ adni ők sem, milyen megbízhatósággal lehet megjósolni a beavatkozás sikerét és a betegség milyen stádiumában ajánlható.
Három DBS-kezelt beteg elmondása alapján kiderült, hogy háromféleképpen reagáltak a kezelésre. Míg az egyik parkinsonos beteg esetében az elektróda beültetése szinte százszázalékos és azonnali sikert eredményezett, a másiknál a hatás jóval csekélyebb mértékű volt, és lelki gondjairól is beszámolt. A húsz év óta mozgásképtelen disztóniás beteg ugyanakkor megváltásnak érezte azt is, hogy újra tud írni, korlátozottan mozogni, tolókocsival közlekedni.
Jelen formájában a mély agyi stimuláció sem biztos megoldás tehát még mindenki számára, akinél a gyógyszeres kezelés eredménytelen, végre kezünkben van azonban már egy eszköz, ami eddig is emberek tízezreinek segített betegségüket könnyebben elviselhetővé tenni, teljesebb életet élni.
