A NA-SA Langley laboratóriumában dolgozóJef Levine és 250 fős csapata ezért épít olyan repülőgépet, amelyik majd a Mars, főleg szén-dioxidból és butánból álló, rendkívül ritka és forró légkörében ezeket a vidékeket is felderítheti.

Az ARES elnevezésű, 6,5 m szárnytávolságú és 5,1 méter hosszú gépecskét egy, a Mars körüli pályára állított műhold összehajtva, becsomagoltan vinné fel. A Marsra érés előtt tizenkét órával a csomagot ledobja, és azt a 35 kilométeres magasságban kinyíló ejtőernyője a gyenge gravitáció miatt lassan ereszti lejjebb. Ezerkétszáz méteren a burkolat leválik, az ARES széjjelbomlik, és beindul a szénsavas patronhoz hasonló kis rakétamotorja. Ezzel a ritka légkörben két óra alatt 1300 kilométeres utat tehet meg, az ottani hangsebességhez közeli tempóval. A nagy magasságból felvételeket készít az alatta elsuhanó tájról, és adatokat gyűjt az atmoszféráról. Utána olyan helyen száll le, ahol a majdani marstelepesek megtalálhatják.

A fejlesztők most elkészítették az ARES fele ekkora méretű változatát, és egy hidrogénnel töltött meteorológiai ballonnal harminc kilométer magasra emelték, majd onnan leengedték. A várakozásuknak megfelelően nyílt ki az ejtőernyője, vált le a burkolata, bomlott ki a mini ARES, és beindult rakétamotorja is. A rendszer tehát jól működött. A további kísérletekhez olyan szélcsatornát is készítettek, amelybe a teljes méretű ARES is befér, s amelyben a légnyomást marsira csökkenthetik és levegő helyett szén-dioxidot áramoltathatnak.

Az Ares 1200 méteres magasságban automatikusan kibontja magát