Ilyen az Izraelben kiosztott Wolf-díj, vagy a Lovász Lászlónak most odaítélt Kio tódíj is. Ehhez jönnek még azok a díjak, amelyeket csak bizonyos tudományágakban elért eredményekért adnak át, mint az orvosi Nobel-díj előszobájának tartott amerikai Lasker-díj, a számítógép-tudomány Gödel-díja, vagy az asztrofizikusoknak járó norvég Kavli-díj, s nem utolsósorban azok a matematikai díjak, amelyekre – minthogy ebben a diszciplínában nem osztanak Nobel-érmet – különösképpen érvényes a sajtó ominózus jelzője. Ilyen a Nobel-díjhoz a kiosztott pénz tekintetében is hasonló norvég Abel-díj, vagy a Fields-érem, s bár egyesek szeretnek elvitatkozni azon, melyik kitüntetés az igazibb a másiknál, mindegyik jelentős elismerés, s ha a művészeti díjakhoz hasonlítanánk őket, bármelyiket elnyerő tudós megérdemelne annyi médiafigyelmet, mint egy hatalmas hajcihőt kiváltó könnyűzenei sztár, akinek teljesítményét tíz-húsz év múlva esetleg már nem sokan jegyzik, míg e díjakkal honorált eredmények örökre beíródnak az emberiség tudománytörténetébe.

Ha pedig Lovász Lászlót nézzük, ő, ha a művészet bármelyik ágában jeleskedne, már rég médiaceleb lehetne, hiszen Wolf- és Gödel-díjas is. Kiotó-díjához pedig szívből gratulálunk!