A pamutszövet kezeléséhez az anyagot először karbon nanocsöveket tartalmazó oldatba kell meríteni. Az apró csövecskék szorosan hozzátapadnak a pamut szálaihoz, és így egy aktív szénszövet alakul ki a textílián. Az amerikaiak ezután ezüst nanohuzalokat tartalmazó oldatot csöppentenek a karbonszálas pamutra, és ezzel kész is a hatékony vízszűrő. A karbon- és ezüstszálak egy sűrű szövésű szitát alkotnak, amin fennakad a vízben lebegő mikroorganizmusok zöme.

A csíramentesítés akkor zajlik, amikor gyenge elektromos áramot vezetnek a preparátumba. A karbon és az ezüstszálak is jól vezetik az elektromos áramot, ezért a mikroorganizmusoknak egy árammal átjárt szitán kell áthaladniuk. Az áramütések hatására sérül a baktériumok sejtmembránja, és az ezüstszálak közismert csíraölő hatása fokozottabban érvényesül. A tapasztalatok szerint a colibaktériummal szennyezett vizet átszűrve a karbon-ezüst „szitán” a bacilusok 89 százaléka elpusztul. A műveletet háromszor ismételve már emberi fogyasztásra alkalmas, tiszta víz állítható elő.

Több szakember felvetette a kérdést, hogy a szűrés során nem kerülnek-e karbon-nanorészecskék az ivóvízbe, mert azok károsíthatják az emberi szervezetet. A módszer feltalálója bizton állítja, hogy nem tapasztalta a karbonszálak „kimosódását” a szűrőszövetből, de az eljárás gyakorlati hasznosítása természetesen csak alapos vizsgálat után engedélyezhető.

Pamutszálak mélyednek a nanoméretű ezüstszálacskák tömegébe a pásztázó elektronmikroszkópos felvételen