Digitális összeolvadás
Kezdjük egy különlegességgel: a Fujifilm kihozott egy retro kamerát, amely fotós tulajdonságaiban a legújabb irányzatnak is megfelel. A FinePix X–100 úgy néz ki, mint egy „igazi” fényképezőgép, és ugyanúgy is működik. A felhúzó helyén a fényérték-beállító található, a hátlapon elég nagy méretű (63 mm-es) és felbontású (körülbelül 640x480-as) LCD, az érzékelő belül pedig APS-C méretű. A retro jelleghez tartozik a nagy látószögű, zoom nélküli, de kiváló minőségű objektív, amely a gépet – mint a hasonlókat 50–70 éve – professzionális riport- és portré fotózásra teszi alkalmassá. A professzionális jelző a 2011 elején megtapasztalható árat is jelzi...
Nem a Fujifilm hozott ki elsőként ilyen gépet. 2006-ban az Epson R–D1 okozott meglepődést, de kevés piaci sikert; tavaly pedig az Olympus E–P1 micro-4/3-os, tükör nélküli, cserélhető objektíves, kis méretű gép aratott nagy sikert – és indította el a „kis gép nagy lapkával” irányzatot.
Amelybe tavasszal a Sony az Alpha NEX–3 és –5 gépekkel, utóbb pedig a Samsung az NX100-zal szállt be, mind a kettő a maga sajátos, nem szabványos, más gyártóéval nem cserélhető foglalatú objektívjével. Barátságtalan (vagy vakmerő?) lépés az után, hogy a Panasonic–Olympus duó negyedik éve piacon van a 4/3-os, második éve a micro 4/3-os foglalattal, és számos objektívvel.
Ezek tehát azok a gépek, amelyek kis méretben, nagy képernyővel és lapkával, nagy feldolgozási teljesítménnyel azt ígérik, hogy az amatőr fotós is tud majd éles, részlet- és árnyalatgazdag, bekeretezhető méretűre nagyítható felvételeket készíteni. Vagyis most teljesedik be az az ígéret, amivel a digitális fotózást 15 éve próbálják „eladni” – és ami helyett az azonnali képvisszanézés és a képmennyiségtől független költségek terjesztették el ezt a technológiát.
A másik nagy trend a videózás. Minden, a 2009. év második fele óta megjelent fényképezőgép tud legalább 720 függőleges képpontos, nagy felbontású videót készíteni, sok készülék 1080-as full HD-t is – a különbség a kockaszámban és a tömörítés módjában, illetve a hangkódolásban van. Mivel a még kis lapkás fényképezőgépek lapkája is nagyobb, mint a kamkordereké, ezért a fényképezők jobb minőségű klipet vesznek fel, mint a kamkorderek – elvileg. Tavaly még védték a gyártók a videokamerákat, a fénykepezők nem tudtak videózás közben zoomolni, nem vettek föl hangot, kisebb kockaszámra voltak csak képesek azoknál. Ma már ez nem így van.
A Photokinára kihozott fényképezők teljes értékű HD vagy full HD videót vesznek föl. A nagy lapkás gépek ráadásul érzékenységben messze felülmúl ják a hagyományos kamkordereket, ami akkor is előny, ha ezt kisebb zoomátfogással teszik. Már különlegességként írtunk róla, de most már tanítják az akadémiákon: amatőrök, félés háromnegyedprofik Canon fényképezőgépekkel videózzanak. Maga a gyártó is ezzel adja el az új típusait – és a klaszszikus, irányzatindító, 24x36 mm-es, óriás érzékelős, sötétben látó CMOS lapkájú, EOS 5D videózási képességeit javították nemrég az új feldolgozó szoftverrel.
A harmadik trend a 3D. Logikus: ha a fényképeket gyakran tévén nézik, akkor a 3D tévén 3D képeket, videokat lehessen nézni – az Avatart a 3D tévék érdekében finanszírozó Panasonic hozott ki a Photokinára végfelhasználói 3D előtétlencsés kamkordert. Több kétlencsés 3D fényképezőt is bemutattak – a közeljövő dönti el, hogy a 3D-re mennyit vagyunk haljandók áldozni.
