700 kilométerre az üstököstől
Az űrszonda eddigi küldetése meglehetősen mozgalmasra sikeredett. Az először Deep Impactre keresztelt szonda becsapódó egysége 2005 júniusában csapódott a Tempel–1 üstökösbe. Az ütközést akkor a világ számos pontján érzékelték – az űrtávcsövek anyagkiszóródást, fényességnövekedést láttak. A mosógép méretű becsapódó rész óránkénti 37 ezer kilométeres sebességgel találta telibe az üstökösmagot, míg az üstökös mellett biztonságos távolságban elsuhanó anyaszonda továbbította a becsapódó egységről – persze még az ütközés előtt – jövő adatokat a Földre, illetve két kamerája és egy infravörös színképelemző műszere figyelte a kidobódó anyagot. A Deep Impact 2009 júniusában a Holdat is megközelítette. A szonda vízmolekulák jelenlétét igazolta.
A Hartley–2 üstököst 2008-ban választották ki új célpontként a NASA Deep Impact űrszondája számára, de ekkor már új nevet is kapott az űreszköz. Az EPOXI névre átkeresztelt szonda a hosszú bolygóközi úton exobolygók megfigyelését végezte fedélzeti képalkotó rendszerével, emellett pedig közelített az üstököshöz. Az üstökös október 20-án került Föld-közelbe, ekkor mintegy 17,7 millió km-re volt bolygónktól, október 28-án jutott a legközelebb a Naphoz – bő százötvenmillió kilométerre robogott el a csillagtól. Középeurópai idő szerint ma délután négy óra körül az EPOXI szonda hétszáz kilométerre közelíti meg az üstököst.
A mostani találkozástól az üstökös magjáról készült felvételeket és fontos mérési adatokat várnak a csillagászok. Az eddigi megfigyelések erős felszíni anyagkilövelléseket és cia nidgáz-kitörést azonosítottak. Az is kiderült, hogy az eddig űrszondával meglátogatott üstökösök közül a legkisebb, egyben a legaktívabb magvú üstököst fogja közelről tanulmányozni az EPOXI.
