Az űrállomás építése Kína nagyszabású űrprogramjának a része, ami 2003-ban mutatta meg először erejét. Ekkor került sor az első kínai űrhajós repülésére a Sencsou–5 űrhajón. A kiválasztott Jang Li-vej – akkor – 38 éves egykori vadászpilóta volt. Ezzel Kína lett a harmadik ország, amely űrhajójával sikeresen embert juttatott a világűrbe. Azóta már az első űrsétát is maguk mögött tudhatják a kínai űrhajósok, azaz a taikonauták. Az új generáció kiképzése, köztük az első női jelölteké, szintén javában zajlik.

A Tiangong–1 űrállomást idővel benépesítik, azonban az űrhajósok fogadásának előfeltétele, hogy a Sencsu–8-küldetés sikerrel záruljon. Ha így lesz, akkor a Sencsou–9 és a Sencsou–10 űrhajók a tervek szerint 2012-ben már taikonautákkal a fedélzetükön indulhatnak az állomásra. Ezek az űrutak egyelőre rövid időtartamúak, legfeljebb két hetesek lesznek, köztük hosszabb automata üzemű periódusokkal. Várhatóan űrsétára sem kerül sor, mivel az állomásnak nincs saját zsilipje, illetve a megfelelő szkafandereknek sincs hely.

Kína természetesen bővíteni szeretné a létesítményt, ezért 2013-ban egy újabb modul kapcsolódhat a már meglévőhöz –ez lesz a Tiangong–2 –, amit valamikor 2014 és 2016 között követ a Tiangong–3. A kínai hatóságok szerint 2022-re készülne el teljes egészében az űrállomás, ami a várakozások szerint három évig üzemelne. A nemzetközi űrállomásnál jóval kisebb kínai űrbázisnak két-három állandó lakója lehet.