Amerikában már nem a klónozott állatokból készült élelmiszer, köztük a hústermékek engedélyezése a kérdés – ezt a szövetségi élelmiszerés gyógyszerhatóság (FDA) csaknem négy éve jóváhagyta, igaz, máig vitatott döntéssel. Washingtoni tudósítónk jelentése szerint a fogyasztóvédelmi ellenérvek – mint a génkezelt (GMO) élelmiszerek esetében – itt is arra összpontosulnak: nem zárható ki teljesen az egészségi kockázat. A fogyasztóvédő csoportok ezért legalább ahhoz ragaszkodnának, hogy a boltok polcain címkézéssel fel kelljen tüntetni a termék klónozott voltát – de a biotechnológiai kérdésekben az Európánál megengedőbb USA-ban hiába teszik.

Az első állati eredetű génkezelt élelmiszer, a különösen gyorsan növekvő atlanti lazac engedélyezése küszöbön áll, mégpedig feltehetően úgy, hogy az AquaBounty Technologies halára sem kellene majd a forgalmazóknak ráírniuk a megkülönböztető jelzést. Az engedékeny jelölési gyakorlat felülbírálására a kongreszszusban törvényjavaslatot adtak be. A tudományos vitán túl természetesen konkrét gazdasági érdekekről is szó van. Az AquaBounty 60 millió dollárt és tíz év kutatómunkát áldozott az óriáslazacra, amelynek genomjába a királylazacé mellett az óceáni anyaangolna (fagyásgátló) génjét is beültették, hogy a hideg időszakban se álljon le a fejlődése, gyorsabban, azaz nyereségesebben növekedjék. A cég be akarja takarítani a drága fejlesztés gyümölcsét a kedvezőbb tenyésztési mutatókkal. Az utóbbi harminc évben az atlantilazacpopulációkban a vadlazac aránya nagyon lecsökkent, a halfajtát jellemzően akvakultúrákban, azaz ellenőrzött körülmények között tenyésztik. Miközben az észak-amerikai piac legnagyobb ellátója Norvégia és Chile, különösen nagy az ellenállás az érkező csodalénynyel szemben a vadlazac utolsó itteni „bástyáján”, Alaszkában. Itt még évi 730 millió font ilyen lazacot halásznak, az USA-ban minden tízből kilenc lazac alaszkai. Különösen amiatt féltik megélhetésüket a hagyományos tenyésztők és halászok, hogy – mint szakvélemények is alátámasztják – előfordul: a halállomány egy része kikerül a vízművelési területről, keveredik más populációval és végső soron leértékeli az ő halaikat. A Purdue egyetem egy számítógépes modellezése szerint hatvan génkezelt halegyed negyven nemzedék alatt kihalásra juttathat 60 ezer vadhalat. Az AquaBounty válasza erre: fogyasztásra csak ikrázásra, azaz szaporodásra képtelen, steril nőstényeket tenyésztenek. Bár a vita még messze nem tart itt, intő analóg példa, hogy a nyáron a szövetségi legfelsőbb bíróság az első – és igen vitatott – GMO-élelmiszer ítéletében, a Monsanto egy takarmánylucernája kapcsán kimondta a többi közt azt is: a keresztbeporzás révén a GMO-termés környezeti károkat okozhat. Nem kizárt tehát, hogy előbb-utóbb a „klónkaja” (clone food) is jogviták forrása lesz.

Az Európai Parlament már 2008-ban elfogadott egy indítványt arról, hogy ne lehessen az Európai Unióban klónozott állatot élelmiszerré feldolgozni, klónozott állat tejét forgalmazni vagy ilyen termékeket importálni. Az idegenkedés egyelőre nem az aggasztó tudományos bizonyítékok sokaságán, hanem a megelőzés elvén alapul. A kísérletek azt mutatják, hogy a klónozással létrehozott embriók és klónozott állatok túlélési aránya túlságosan alacsony, a megbetegedési ráta viszont feltűnően magas. Ez a tapasztalat arra utal, hogy a klónozással talán olyan evolúciós gátakat ugranak át az „állatgyárak”, amelyek a természetes úton képződő embriók esetében megakadályozzák az életképtelen egyedek megszületését és felnövekedését.

A tudósok egy része szerint a halmozott kockázatokat hordozó klónozott állatok fogyasztásával az ember is a szokásosnál magasabb mutációs vagy egyéb veszélynek teszi ki magát. Az EU mostanában sokat bírált élelmiszer-biztonsági hivatala két éve meglehetősen óvatos tudományos állásfoglalást készített a témáról: eszerint a félelmeket nem támasztja alá elegendő adat, ám a klónozott élelmiszerek biztonságossága sem nyert bizonyítást. A nézetkülönbségnek van egy másik, kifejezetten gazdasági aspektusa is. Ha az USA a saját élelmiszerpiacára is beengedi az új technológiával készült élelmiszert, akkor a klónállatokat előállító üzemek (a hátterüket adó tudományos műhelyekkel együtt) versenyelőnybe kerülhetnek a hezitáló Európával szemben. Az ellenérv ugyanakkor úgy szól, hogy a fogyasztók egyáltalán nem szeretik a „klónkaját” (éppen emiatt akarnak elzárkózni a gyártók az USA-ban a megkülönböztető jelöléstől), és éppenhogy az euró pai termelők lesznek majd előnyben, ha garantálni tudják, hogy az ő termékeik „klónmentesek”. Ráadásul egyelőre nincs semmilyen egészségügyi vagy egyéb érv, ami amellett szólna, hogy a fogyasztóknak érdemes megbarátkozniuk a klónozott élelmiszerrel: ha pontosan akarunk fogalmazni, azt kell mondjuk, hogy ez egy olyan termék, amire – a GMO-khoz hasonlóan – nincs fogyasztói igény.

Miután a felmerült aggályokra egyelőre nincs egyértelmű válasz, az Európai Bizottság a napokban azt javasolta, hogy az EU átmenetileg, a következő öt évre függessze fel az állatok élelmiszer-termelési célú klónozását. Ezzel együtt a klónozott haszonállatok felhasználásának, illetve a belőlük készült élelmiszerek forgalmazásának ideiglenes felfüggesztését is tervezik, ami megint csak előrevetíti egy európai–amerikai kereskedelmi konfliktus árnyékát. Az EU-ban létrehoznának egy olyan adatbankot is, amely a klónokhoz használt szaporítóanyagok – például hím ivarsejtek és embriók –importjának ellenőrzését szolgálja. Ez lenne ugyanis a legbiztosabb mód arra, hogy a klónozott állatokat nyomon lehessen követni.

A klónozott lazac gyorsabban nő, de a fogyasztók nem szeretik