Az anyag építőkövei, az elemi részecskék 3 családra oszthatók. Mindegyik család összesen 4 db elemi részecskéből és ezek antirészecskéiből áll, ilyen például az elektron és antipárja, a pozitron. Bizonyos meggondolások alapján az elméleti fizikusok úgy gondolják, hogy van egy szuperszimmetria a természetben, viszont ha ez igaz, akkor minden elemi részecskének kell lennie egy szuperpartnerének.

A számítások szerint a genfi LHC energiája elérte azt a határt, amin túl sorra jelennének meg az elemi részecskék szuperpartnerei az ütközések során. A fizikusok és a mérnökök hada óriási lázban ég, hogy mikor végezhetik el az első SUSY-(szuperszimmetria-) kísérletet. Ha a kísérletek során találnának ilyen szuperrészecskét, akkor évtizedek óta „levegőben lógó” elméleti modellek kapnának kísérleti megerősítést. A fizikusok valójában a szuperrészecskék bomlástermékeit tudják észlelni. A várható eredmény maximum nyolc elektron vagy müon, amelyek összenergiája kiadja a szuperrészecske tömegét. Ha létezik a feltételezett részecske, akkor már ez év végén „lelepleződhet”.

Ha már lúd, legyen kövér –a fizikusok átbogarászták a részecskefizika többi elméletét is, és arra a következtetésre jutottak, hogy a szuperrészecskéken kívül különféle egzotikus részecskék is megjelenhetnek (pl. „dikvarkok” és „leptokvarkok”) a genfi szupergyorsítóban. Az LHC körül tehát forr a levegő. Az ez évi kísérletsorozat után a fizikusok lázas modellszámításokba merülnek, vagy újabb kísérleti eredmények nélküli idők következnek.

Két proton összeütközéséből több mint száz új részecske keletkezik