A 29 éves fiatalemberre nézve kétségtelenül nem az idős professzor alakja rémlik fel, ám amit csinál, azzal „Mindenki Fizikatanára” óta kevesen értek el ekkora népszerűséget. Pedig Zsiros Laci nem is fizikus. Kertészmérnökként végzett, és kezdetben a növényi DNS rejtelmeit akarta kutatni. De amikor Amerikában botanikus kertekben gyakornokoskodott, akkor is fura ötleteken járt az esze. Napfényt fókuszált sütővé és kartonból fabrikált mindenféle ketyeréket. Hazatérve először kis videókkal feltöltött, kiskerttulajdonosoknak szóló tanácsadó honlapon törte a fejét, ám amikor régi vágyaként bejutott a Millenárisra költözött Csodák Palotájába, rögtön érezte, itt a helye. Először diákmunkára vették fel, de ma már állandó munkatársként mutat be kísérleteket. Igaz, ezek zöme fi zikai jelenségeket szemléltet, hiszen, mint mondja, biológiából nehezebb látványt csiholni.

Fanyar humorral fűszerezett beszólásait a nézők is díjazzák, főnöke, a Csodák Palotája igazgatója, Egyed László szerint Laci egy pohár vízből is képes félórás látványos előadást tartani, de ötletei Európa-szerte bármely tudományos show-ban megállnák a helyüket.

Ám akad, akit az ilyen élmények éppen a természet jobb megismerésére, és látványos bemutatók segítségével a tudomány megismertetésére sarkallnak. Zsiros László Róbert állítja, hajdan nem kísérletezett többet, mint egy átlagos nebuló, mégis ma már egyre híresebb a neten tudományos kísérleteiről, sőt egyesek már-már új Övegesként beszélnek róla.

Az igazi népszerűséget azonban két éve indult Szertár című blogjával érte el, ahol heti rendszerességgel videókon közvetített kísérletekkel jelentkezik. Már kilencvennél is több kísérlet látható 45-50 ezres látogatottságú oldalán, amely tavaly fődíjat nyert a bloggerek által nagy becsben tartott hazai Goldenblog versenyen. Rajongótábora egyre nő, facebookos csoportja is már több mint 1300 tagot számlál.

Bár kezdetben csak egy honlapot szeretett volna, hamar felismerte a blogban rejlő előnyöket. Két hónapig külföldi blogok és ismeretterjesztő oldalak között kereste az ötleteket, figyelte a világhálóra felpakolt videók vágástechnikáit, mielőtt belevágott. Merthogy mindent egyedül készít, maga dolgozza ki a kísérleteket, ő a fellépő, de a kamerát sem más kezeli. Millióegy ötlet van a fejemben – mondja, csak az idő kevés. Egy kísérlet videoprodukcióvá szerkesztésénél percenként átlag másfél óra a gyártásidő, amit az új és új „műsorokat” követelő rajongók nehezen értenek meg. – Ha van tíz percem, gyorsan összekeverek valamit, ami majd estére jó lesz, hazatérve felállítom a kamerát, és felmondok hozzá valami szöveget. A kísérleteket természetesen nem én találom ki, fizikakönyvekből, külföldi honlapokról gyűjtögetem, kollégáimtól tanulom el. De próbálom úgy adaptálni őket, hogy a Szertárra jellemzően egyéni legyen.

Van, hogy olyan jelenségeket tesz így közszemlére, amiket időhiányból vagy méretéből adódóan nem lehet nagyobb közönség előtt jól bemutatni a Csodák Palotájában, de akadnak olyan kísérletek is, amelyeket a blogból „vitt be” az ottani Öveges Terembe. A legnagyobb sikere talán egy nitrogénpalackos robbantásnak volt. A legtöbben, nem véletlenül, pirotechnikai látványosságot követelnek, de az ilyen kéréseket rendre visszautasítja. Tudományos showman, akit egyre többször szólítanak meg az utcán netes nézői. Kritikák? Azokat is kap, de szerencsére a tudományban, mint mondja, még a kommentelők is ritkán anyáznak. A mikrosütőben felrobbanó tojást szemléltető kísérletnél például óriási baromságot mondott, de fennhagyta, mert a bemutató a hozzászólásokkal együtt adott ki kerek egészet. –Ez is a blogforma előnye – állítja, bár bloggernek nem tartja magát, a csak blogokban gondolkodók köréből tudatosan kilóg, és sikerét is inkább tudományos ismeretterjesztő projektnek tartja, amit látványos elemekkel tesz élővé.

– Ha a blogformával lehet a leginkább elérni a fiatalokat, akkor igazodom az igényeikhez – ad némi betekintést ars poeticájába.

A Corvinuson élettani doktori értekezését írogató, emellett Miskolcon jogi tanulmányokat folytató és az egyik kereskedelmi rádióban tudományos műsort is vezető fiatalember a Csodák Palotájával sokat jár külföldre, így betekintést kap az interaktív tudományos játszóházak, science centerek világába. Vannak helyek, amelyekről felsőfokban nyilatkozik, másokról meg megjegyzi, hiába kell ott megnyomni egy gombot, hogy felvillanjon egy lámpa, az még nem interaktivitás. – Az az igazi, ha te is együtt dolgozol az eszközzel, ha mozgatod és veled is történik eközben valami, amit észlelned kell. – Ahogy az idei Szigeten kint volt a Szertárral, más nyilvános rendezvényeken is gyakran megjelenik a Csodák Palotájával. A napokban tartott első hazai „tudományfesztiválon” is szinte egyedül ő és Kovács Norbert kollégája képviselték az igazi fesztivál műfajt, de a Kutatók Éjszakájának is fellépője volt.

Komolyan foglalkoztatja, hogy hogyan tudna nagyobb rétegeket elérni bemutatóival. E célból néha művészekkel „bútorozik” össze, és olyan helyekre is kivinné kísérleteit, ahol az emberek nem számítanak rá. Sokat gondolkodik rajta, mi csapódik le az emberekben a kísérletek láttán.

– Öveges professzor úrról mindenki emlegeti, hogy milyen nagyszerű volt, csak éppen nem emlékeznek rá, hogy konkrétan mit csinált, ahogy az engem az utcán megállítók sem tudják visszamondani a kísérlet lényegét.

Zsiros szerint ehhez arra volna szükség, hogy az iskolákban is legyenek kísérletek, és a tanárok ne úgy vigyék el tanítványaikat például a Csodák Palotájába, hogy végre van egy szabad napjuk, amikor kiengedhetnek, hanem oly módon, hogy utólag az iskolában fel is dolgozzák a látottakat, sőt akár előre felkészítik őket az élményre, legyen az akár egy blogon látható kísérlet.

Olyan helyekre is kivinné kísérleteit, ahol az emberek nem számítanak rá