Nincsen szó újabb Watergatebotrányról: a telepített lehallgatóeszközök helyett ezúttal az azonos nevű ízeltlábúak állítanak csapdát a gyanútlan amerikaiaknak. A rendkívül ellenálló (550 napig képes koplalni) és szapora (negyedév alatt 10 ezer utód) ágyi poloska New York városában például öt év alatt ötvenszeresére növelte a jelenlétét. Tavaly csaknem 4100 többlakásos épületben észlelték, de nem kíméli a nevezetességeket sem: a manhattani ENSZ-székházat, az Empire State Buildinget, vagy a Bergdorf Goodman luxusáruházat sem. Ugyanakkor az 50-es években egyszer már kiirtottnak vélt Cimex lectularius országszerte is belopta magát a hálószobákba: egy friss felmérés szerint ezer féregirtó vállalkozás közül 95 százalékuknak volt dolga vele tavaly. Ez 70 százalékpontos növekedést jelent az év tizedben. Lehet-e ezek után csodálkozni rajta, hogy a minap a mindenkori első ágyi poloska csúcskonferenciáját is megrendezték Chicagóban? –erről a Time hírmagazin tudósított.

Jogos a kérdés: mi magyarázza a mintegy félcentis, a szúnyoghoz hasonló tüneteket okozó vérszívó – ezúttal szó szerint érthető – reneszánszát? Az ágyi poloska fő ellensége régen a DDT, a diklórdifenil-triklóretán rovarméreg volt, amelyet azonban környezetkárosító volta miatt Amerikában is betiltottak, évtizedekkel ezelőtt – egyébként Magyarországhoz hasonlóan. De szakemberek szerint, ha létezne is még a DDT, a poloska –amely itt a 90-es években tért vissza, mégpedig előkelő szállodákban és üdülőhelyeken –rezisztenciát képes kifejleszteni ellene. A „poloskológus”-szakma is csak középtávon bízik a megoldásban. – Ellenálló lények ezek: rovarirtóval csaknem elpusztíthatatlanok – állítja Michael Potter, a Kentucky-i Egyetem oktatója. – Higgyen nekem! A következő tíz évben meglesz a csodaszer. Egyszer feltalálták a tépőzárat, ami megváltoztatta a világot. Valaki ugyanígy rá fog jönni, mi a teendő az ágyi poloskával, és aztán csak egy rovar lesz a sok közül, mint a csótány vagy a darázs – nyilatkozta Phillip Cooper, a vérszívókra szakosodott Bed Bug Central elnöke, aki két kutató-entomológust is alkalmaz. Mindaddig marad a józan ésszel is megtervezhető megelőzés: ne vigyünk be lakásunkba ruhánkon, táskánkon poloskát máshonnan, például éppen szállodából. Van, aki az ágy alá helyezhető elfogótálakra, áthatolásmentesen zárt matracokra, a rovarok kiszippantására vagy pedig – horribile dictu – hordozható krematóriumban való megsemmisítésükre esküszik.

Az ágyi poloska, azon túl, hogy kellemetlen, nem igazán kórokozó. Három emberből egy észre sem veszi, hogy élősködött rajta – szúrását szúnyogcsípésnek vagy allergiás tünetnek, ürülékét penészfoltnak nézhetjük. Sokkal látványosabban vonultak be a címeres poloskák közé tartozó bűzbogarak (Pentatomidae), amelyek inváziója felett aThe New York Times aminap őrségváltást emlegetve kongatta meg a vészharangokat: „Arrébb ágyi poloskák – partra szálltak a bűzbogarak!” A globális határokat nem ismerő ágyi rovarokkal szemben ez utóbbi poloskák a 90-es évek végéig teljesen ismeretlenek voltak Amerikában. Ázsiából, rakományokkal együtt, véletlenül kerültek át. Az apró lények szintén nem okoznak megbetegedést, csak éppen elcsúfítják, eladhatatlanná teszik a keleti parti államok gazdálkodóinak gyümölcstermését. Amerikában hiányzik az ázsiai környezetre jellemző tápláléklánc: a Csendes-óceán túloldalán egy itt ismeretlen darázsfaj ritkítja a populációt. Az amerikai agrártárca az idén a tavalyi összeg kétszeresét, 800 ezer dollárt (158 millió Ft) fordít bűzbogarakkal kapcsolatos kutatásra, de szakemberek szerint dollármilliókra lenne szükség. Próbálják elérni a kártevők magasabb kockázati besorolását is; így a farmerek hatékonyabb rovarirtó szerrel indulhatnának a csatába.