Mikrohullámú térkép a Holdról
Kína 2007. október 24-én lépett be a Holdat űrszondákkal kutató országok sorába. Ekkor indították a Csang’e–1 űrszondát, amely 200 km magasságú Hold körüli pályáról 16 hónapon át kutatta kísérőnket. Adataiból és tudományos eredményeiből keveset hoztak nyilvánosságra, így a külföldi kutatók nem elemezhették a szonda méréseit. A kínai tudósok azonban most bejelentették, hogy a Csang’e–1 kutatásai alapján elkészítették a Hold első, globális mikrohullámú térképét. Hasonló térképet pedig még egyetlen űrszonda nem készített.
A 3 és 37 gigahertz közötti frekvenciatartományban végzett mérések a holdtalaj hőmérsékleti körülményeiről nyújtanak megbízható adatokat. A műszerek nem csak a felszínről, hanem a néhányszor tízméteres mélységből származó mikrohullámú sugárzást is észlelték. Minél kisebb frekvencián készültek a mérések, annál mélyebbről érkezett az információ: a 37 GHz néhány centiméteres, a 3 GHz többméteres mélységben mutatta a hőmérsékleti viszonyokat. Mivel a Hold a vizsgálatok során többször is megkerülte bolygónkat, lehetőség nyílt az összehasonlító elemzésre is: ugyanazt a területet a szonda nappali megvilágításban és éjszaka is mérte.
A térképen a felszín a hatalmas, látható fényben sötét színű lávaelöntések, az ún. tengerek területén tűnik világosabbnak, mivel a sötét színű régiók jobban elnyelik a nap sugárzását, így könnyebben felmelegednek. Az adatokból helyenként a talaj titántartalmára is lehet következtetni. Ugyanakkor a mérések jelenleg még (várhatóan évekig) feldolgozás alatt állnak, így egyelőre csak előzetes eredményekről beszélhetünk.
A kínai kutatók remélik, hogy a mélységi hőtérkép segítségével pontosabban megbecsülhetővé válik a hélium hármas izotópjának az eloszlása és mennyisége is. Az izotóp két protonból és egy neutronból álló atommagja az évszázad második felére prognosztizált fúziós erőművek tüzelőanyaga lehet: az egy protont és egy neutront tartalmazó deuteronnal való egyesítéskor óriási energia szabadul fel. Az erőművek elterjedésével bőven fedezhető lenne a világ (és ezen belül Kína) energiaéhsége. A Holdon a Napból érkező töltöttrészecske-sugárzás hatására valószínűleg annyival több a hármas tömegszámú hélium, mint a Földön, hogy annak kitermelése akár gazdaságilag is megérné.
Mindezt megelőzően persze szükségesek az ember által megvalósított helyszíni vizsgálatok. A hivatalos kínai tervek jelenleg a húszas évek elejére datálják az emberes holdra szállást.
Kínai közeledés
Október 1-jén, a Kínai Népköztársaság megalakulásának 61. évfordulóján, egy Hosszú Menetelés–3C (CZ–3C) hordozórakéta segítségével felbocsátották a Csang’e–2 kínai holdszondát. Az űrszonda (a Csang’e−1-hez hasonlóan) az elektromágneses színkép különböző tartományaiban részletes, nagy felbontású felvételeket készít a Hold felszínéről, eredetileg ugyanis elődje tartalékszondájaként épült. Ugyanakkor ezeket a méréseket a Csang’e–1 200 km-es pályája helyett 100 km magas pályán kezdi meg, s küldetése befejezésekor a pályamagasságot várhatóan 15 km-re csökkentik. Utódja, a Csang’e–3 várhatóan 2013-ban indul, annak feladata már a leszállás és egy rover felszínre juttatása lenne.
