„Eredményei tették lehetővé a terméketlenség kezelését, amely az összes pár több mint 10 százalékát érinti világszerte” – olvasható az intézet közleményében. A kezdet ez esetben is göröngyös volt. 1968-ban Edwards a laparoszkópiában jártas nőgyógyász munkatársával, Patrick Steptoe-val módszereket dolgozott ki arra, hogy miként lehet a testen kívül megtermékenyíteni a petesejtet. A Cambridge-i Egyetemen 1972-ben kezdtek el embrió kat visszaültetni terméketlen anyák méhébe. Számos terhesség azonban spontán abortusszal zárult. Hamarosan rájöttek az okra: az elégtelen hormonkezelésre. 1977-ben új eljárást próbáltak ki, amelyben nem alkalmaztak hormonkezelést, ehelyett a pontos időzítésre alapoztak. Sikerrel, hiszen 1978. július 25-én megszületett Louise Brown, a világ első lombikbébije. Edwards és Steptoe 1980-ban Cambridgeben megalapította az első termékenységi, IVF-klinikát. Hamarosan lombikbabák ezrei jöttek világra Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban és a világ számos országában. (Steptoe 1988-ban, hetvenöt éves korában hunyt el. Ha élne, biztosan ő is megkapta volna az elismerést.)

A módszer lényege, hogy a nők fejlődő petesejtjeiket megérlelő injekciót kapnak. A petesejteket megpróbálják abban a pillanatban leszívni, amikor éppen kiszabadulnának a petefészkekben található tüszőkből. Ehhez arra van szükség, hogy az orvos pontosan ismerje a tüszők elhelyezkedését – ezt ultrahanggal állapítják meg –, majd egy üres fecskendővel távolítják el belőlük a petesejteket. Ez a beavatkozás legfeljebb fél órát vesz igénybe, néha azonban egy óráig is elhúzódhat. A peteleszívást követően a petesejtet (vagy petesejteket) laboratóriumban egyesítik a partner hímivarsejtjével. Akár öt nap is eltelhet, mire egy-egy embrió eléri a fejlettebb, hetven–száz sejtből álló hólyagcsíra (blasztociszta) szintet. Az embrió(k) beültetéséhez a nőnek újra be kell feküdnie a kórházba, de ez már kevésbé kellemetlen, mint a leszívás.

„Elképesztően nagyot alkotott. Már régen megérett ez az elismerés, hiszen Edwards és Steptoe olyan ajtót nyitott ki, amely egy új világhoz vezetett. Módszerüknek köszönhetően olyan házaspároknak is lehet gyerekük, akiknek korábban nem” – reagált lapunknak a hírre Bodnár Béla, a debreceni Kaáli Intézet orvosigazgatója. A harminckét évnyi várakozás hátterében az állhat, hogy nagyon sok volt a kérdőjel ezzel az eljárással kapcsolatban. Felmerült, hogy esetleg emelkedhet a különböző daganatok kialakulásának valószínűsége, hogy fejlődési rendellenességek alakulhatnak ki, hogy az ilyen módon fogantak körében idővel kóros elváltozások jelentkezhetnek. A kérdésekre, félelmekre megnyugtatóak az elmúlt évtizedekben kapott válaszok. A módszer biztonságos, rutineljárásnak számít. Edwards munkássága egyébként erkölcsi, vallási kérdéseket is felvetett. Például olyanokat, hogy hol kezdődik az élet, az ember milyen mélységben avatkozhat be a természet rendjébe?

Bodnár Béla a közelmúltban Ausztráliában hallotta Edwards előadását. Az immár Nobel-díjas professzor ott azt ecsetelte, ma már az a cél, hogy egyetlen jó minőségű petesejtet ültessenek csak be, amelyből biztosan egészséges gyermek születik.

Az első lombikbébi 1978-as megszületése óta az Edwards és Patrick Steptoe által kidolgozott technikáknak köszönhetően mintegy négymillió gyerek jött világra. Magyarországon tizenkét intézetben foglalkoznak mesterséges megtermékenyítéssel: itthon évente közel kétezer lombikbébi születik. Nyugat-európai országokban a születések három-négy százalékát teszik ki a lombikbébik, nálunk mindöszsze másfél százalékát.

Robert Geoffrey Edwards, az első lombikbébi harmincéves jubileumi ünnepségén