Mi tenyészik a tudósok szakállában? - kiosztották az igNobel-díjakat
Különleges készüléket, egy apró, távirányítású helikoptert alkotott a brit Karina Acevedo-Whitehouse és Agnes Rocha-Gosselin, valamint a mexikói Diane Gendron. Az eszközre azért volt szükségük, hogy segítségével könnyen tudjanak váladékot gyűjteni az egyébként nehezen megközelíthető bálnák kifújta permetből. A tudósok azt kutatják, mennyire különbözik egymástól az egyes bálnafajok légzőrendszerének baktériumkultúrája. Ezért az alkotásért mérnöki igNobel-díj járt.
Az egyik kitüntetett, a londoni Zoológiai Társaság munkatársa, KarinaAcevedo-Whitehouse a BBC-nek azt mondta, amikor meghallotta, hogy övé az egyik igNobel, nem örült, de aztán arra gondolt, hogy a tudomány valóban vicces lehet a kívülállók számára, és ezt a helyzetet tudni kell kommunikálni. Az orvosi díjat elnyerő holland Simon Rietveld kollégáival arra jött rá, hogy az asztmások számára hasznos a hullámvasutazás. A biológiai IgNobelt kiérdemlő kínai tudósok a gyümölcsevő denevérek párzási szokásait vizsgálva rájöttek, hogy aktus közben a nőstény néha megnyalogatja a hím péniszét, és ez az izgatás megnöveli az együttlét hosszát.
A közegészségügyi IgNobelt amerikai kutatók kapták: Manuel Barbeito, Charles Mathews és Larry Taylor bebizonyították, hogy a mikrobák könnyedén megtelepednek a szakállas tudósok szakállában. A fizikai elismerés az újzélandi Lianne Parkiné, aki bizonnyal hosszas kísérletezgetés után felismerte, hogy a jeges úton ritkábban esünk hasra, fenékre, ha a zoknit nem csak a lábra húzzák fel, hanem a cipőre is. A kémiai díjat az amerikai Eric Adams és kollégái érdemelték ki, akik megcáfolták azt a régi tényt, hogy az olaj nem keveredik a vízzel. E kutatáshoz nélkülözhetetlen volt az olajipari multi, a BP támogatása – a Mexikói-öblöt, mint kísérleti helyszínt külön nem említették.
A közgazdasági IgNobelt a Goldman Sachs, az AIG, a Lehman Brothers, a Bear Stearns, a Merrill Lynch és a Magnetar igazgatói nyerték el új befektetési lehetőségek felfedezésével. A hivatalos indoklás szerint a nyertesek „maximizálták az anyagi hasznot, és minimalizálták a pénzügyi kockázatokat a világgazdaságban, vagy legalábbis egy részében.”
Az idén már huszonegyedik alkalommal átadott díjat döntően olyanok kapják meg, akiknek tudományos dolgozatai tudományos lapokban jelentek meg, ám akiknek munkássága, kutatásai tökéletesen haszontalanok. Vagy ha nem is ilyenek, de nevetésre ingerelnek. A hagyományosan a Harvard Egyetemen átadott díj korábbi nyertese volt az az ohiói labor, ahol az ellenséges katonák homoerotikus hajlamait felfokozó bombát ötlötték ki. Elképzelésük szerint a bomba hatására az ellenséges védelem homoszexuális orgiává alakulna át. Díjat kapott az a két brit is, aki rájött, minél többször nyelünk kardot, annál nagyobb a sérülésveszély, egy kitüntetett tudóscsoport pedig a lepedők ráncosodását elemezte.
Eddig három magyar, illetve magyar származású kutató érdemelte ki ezt a kétes elismerést. 1991-ben Teller Ede kapott békedíjat a béke szó jelentésének megváltoztatásáért (a csillagháborús tervek okán), 2005-ben pedig Gál József nyert a pingvinek székletürítésének folyadékdinamikai leírásáért. Harmadik magyarként egy szegedi kémikus 2008-ban kapott IgNobel-díjat egy 2000-ben, a Nature-ben publikált cikkéért. Tóth Ágota japán kollégáival egy nyálkagomba útkeresését elemezte.
