A honfitársaink kreativitását és találékonyságát – a tavaly debütált digitális Rubik-kocka után – újra beszédtémává tevő innovációban az a legszebb, hogy az alapötlettől az utolsó csavarig minden eleme hazai alkotás, és egyelőre nem is akarják eladni.

Néhány nap alatt közel 300 ezren nézték meg a YouTube-on a Stringbike működését demonstráló „oktatóvideót”. Az ipari témákra kevéssé fogékony közegben ez kirobbanó sikernek számít, és az eddigi bemutatók tapasztalatai alapján hasonló diadalútra van kilátása magának a lánc nélküli kerékpárnak is. Az újdonságról már a világ szinte minden komolyabb szaklapja, tematikus portálja, bringás és techno blogja beszámolt, és számos híradásban felbukkant a gondolat: ezek a csavaros eszű magyarok már megint kifundáltak valamit, ami másnak nem jutna eszébe.

Láncmentes kerékpárhajtással természetesen már sokan próbálkoztak, a többé-kevésbé a gyakorlatban is bevált kardántengelyes, ékszíjas, lendkerekes és egyéb megoldások időnként a magyar piacon is felbukkannak. Közös jellemzőjük ugyanakkor, hogy valamilyen technikai hátránnyal mindenképpen rendelkeznek a láncos verzióhoz képest: nagyobb a tömegük, rövidebb az élettartamuk, túlságosan karbantartásigényesek, vagy az „energiahatékonyságuk” nem megfelelő. A Stringbike ezeken a területeken lazán veri a hagyományos biciklit, egy komoly hátulütője azonban kétségkívül van: részben a kis széria, részben pedig a különlegesen megmunkált alkatrészek miatt egyelőre elég drága (hivatalos ára még nincs, jól értesült források 2500 eurót, azaz mintegy 800 ezer forintot emlegetnek).

Minden alkatrész idehaza készül, egyelőre kisszériás precíziós gyártással, ami – Klimon Péter, a gyártó Schwinn Csepel Kerékpárgyár vezérigazgatója szerint – részben meg is magyarázza a majdani árcédulán szereplő számot.Mint megtudtuk, a kerékpárból egyelőre tíz példány készült, a tényleges gyártás október végén indulhat be. – Amiben a Stingbike különbözik a hagyományos bicikliktől, az egyedül a hajtáslánc: itt az új megoldást igyekeztünk úgy adaptálni, hogy a már megszokott vázszerkezetre is felszerelhető legyen – fogalmazott Klimon Péter. A kötélhajtás tehát egy aluvázra kerül, maga a jármű pedig attól lesz rendkívül könnyű, hogy a hajtás és a váltó is sokkal kisebb tömegű, mint egy lánchajtásos, agy- vagy láncváltós bringa esetében.

Az újfajta hajtás ötletét állítólag egy behúzással működő fűnyírógép indítószerkezete adta: ott az indítómotor lendkerekét mindig csak egy irányba lehet pörgetni, a behúzó bowdent egy rugós csévélő húzza vissza. Valahogy így működik a Stringbike is, csak itt két „bowden” van: az egyiket a jobb, a másikat a bal oldali pedállal tudjuk meghúzni. A pedál tekerése közben egy aszimmetrikus szerkezet félútig kifelé húzza, majd visszaengedi a kötelet, amit egy rugó csévél vissza az agyra a következő húzásig. Esetünkben maga a hátsó kerék játssza el a lendkerék szerepét. A pedálok nem teljesen kör alakú, hanem egy kissé elliptikus pályát írnak le – ennek az az előnye, hogy a holtpont után (amikor a pedált és a hajtókart valójában felfelé kellene húzni a talpunkkal) kevesebb energiát igényel a mozgatásuk. Ettől az egész pedálozás paradox módon sokkal harmonikusabb és egyenletesebb lesz, mintha egy kör alakú tárcsát tekernénk, ami főként az emelkedők leküzdését teszi könnyebbé.

Mivel a jobb és a bal oldali pedál is egy önálló hajtókötelet mozgat meg, a Stringbike-nak két váltója van. Ebből adódik, hogy a fokozat külön-külön is állítható, ami tökéletes rehabilitációs eszközzé teszi a bringát: ha például a jobb lábunkat akarjuk erősebben terhelni, az egyoldalú igénybevétel-növelés egyetlen váltómozdulattal megoldható. A kötélhajtás azt is lehetővé teszi, hogy tetszőlegesen megnöveljük a hajtáshosszt – ez a rekumbens (fekve tekerhető) kerékpárok gyártásánál lehet előny.

Maga a hajtókötél elemi szálakból fonott polietilén, minden szál saját teflonbevonattal rendelkezik. Egy teszt során 10 ezer kilométeres használat után sem tapasztaltak kopást vagy nyúlást, ami annak is köszönhető, hogy a hajtásrendszerben a kötél szinte súrlódásmentesen mozog (azaz nem csúszik, hanem görög). A szisztéma néhány évet biztosan kibír kezelés nélkül – ennél hoszszabb kipróbálásra még nem volt idő, de a rezgések és bonyolult áttételek nélküli konstrukció elvben hosszú élettartamot ígér.

Az új hajtással eddig krossz és trekking típusú, azaz hobbi célú kerékpárokat építettek, a technológia előnyei azonban talán a versenyzésben domborodnának ki leginkább (ott minden egyes lefaragott grammnak jelentősége van, és az is sokat számít, hogy terhelés alatt, menet közben, hegynek felfelé is időés energiaveszteség nélkül lehet váltani). Klimon Péter szerint már egy profi olasz csapat is érdeklődött náluk a Stringbike iránt, azt azonban még nem lehet tudni, hogy a fejlesztésnek ebbe az irányba is lesz-e folytatása: mérnöki kapacitásaikat egyelőre leköti a hobbikerékpárok tökéletesre csiszolása.

Az alapötletet egy fűnyírógép adta