Őssejt a szivacsokban
A Nature-ben közzétett felfedezés igencsak meglepte a biológusokat, hisz a szivacsok a többsejtű állatok világának legprimitívebb képviselői, amelyeknek nincsenek valódi szöveteik, nincs idegrendszerük, emésztőrendszerük, keringésük, és nem tudnak mozogni. Víz alatti sziklákon, köveken, korallzátonyokon ülve, fonalszerű ostoraikkal próbálják a táplálékot egyszerű űrbelükbe besöpörni.
Egyvalamiben azonban kétségtelenül roppant különleges élőlények. Testükben már megfi gyelhető a többsejtűség számos jellemzője, mint például a sejtek közötti feladatmegosztás, a sejtek közötti kapcsolat és kommunikáció, vagy a programozott sejtosztódás és sejthalál, amely éppen úgy működik egy szivacsban, mint az emberi szervezetben.
Mansi Srivastanát, a kutatás vezetőjét elsősorban fejlődéstörténeti szempontból érdekelte a szivacsok génkészlete. Felfedezése azonban az evolúcióbiológusokon kívül egy sokkal szélesebb kutatói kört is lázba hozott. Az általa vizsgált Nagy-korallzátonyon élő Amphimedon queenslandica nevű szivacsban ugyanis jelen van számos fejlettebb élőlényben megtalálható sejt őse, például ivarsejtek, idegsejtek, vagy immunsejtek elődei, sőt a rákos megbetegedésekben és az ellene való védekezésben szerepet játszó őssejtek is.
A tudósok a szivacsgenom egy olyan szakaszát azonosították, melynek a feladata a sejt öngyilkosságra kapcsolása, azaz a programozott sejthalál, abban az esetben, ha valami nem működne a sejtben megfelelően. Egy egészséges szervezetben ezmegszokott folyamat, ha mégsem történne meg, még mindig ott a következő védvonal, amikor a szomszédos sejtek ismerik fel, és pusztítják el a hibás sejtet. A rákos megbetegedéseknél a rákos sejt képes ezeket a védvonalakat kikapcsolni, hogy zavartalanul szaporodhasson a szervezetben.
A kutatók most abban bíznak, hogy a szivacsokban talált őssejtek, az emberi génkészlethez való jelentős hasonlóság miatt, ígéretes lehetőségeket rejtenek az emberi őssejtés rákkutatásban.
