Megfordultam és egy ötvenes férfi prizmarendszerrel vetítette egy lapra a nap sugarait. A szivárvány színeiből a fátyolfelhők és a naplemente miatt az ibolyaszín tünedezett el. A prizmával, LED-ekkel, mindenféle és fajta izzókkal a Világítástechnikai Egyesület tagjai varázsoltak a Kutatók Éjszakája című rendezvény egyik központi helyén, a budapesti Millenárison. Mint másutt, itt is a jó értelemben vett beetetés folyt. Játékosan, a tudomány fejekbe csepegtetése.

– Kilencszáz programot szerveztünk erre az éjszakára 1100 kutató részvételével. A célunk egyértelmű: a természettudományos és műszaki ismeretek népszerűsítése, annak bemutatása, hogy a kutatói életpálya is tele van érdekességgel – összegezte a célokat Kurucz Katalin, a Tempus Közalapítvány programvezetője. Az elsődleges célcsoport a 10–18 éves korosztály. Ők még befolyásolhatók, még fogékonyak. Nekem meg, ezt hallva, a rendezvény honlapján olvasható mondat ugrott be: aki kutatónak megy az hülye, aki nem, az az is marad. Elhelyezve magam az Univerzumban, körülnéztem.

Kapóra jött egy távcső. Sorba álltam, türelmesen, mert meglehetősen hosszú volt a sor, de nem csak itt, másutt is. Sorra kerülve, előttem egy tizenkét-tizenhárom éves kislány méltatlankodott, hogy csak egy sárga foltot lát, a két szélén egy-egy fekete pöttyel. „Az a nagy sárga a Nap, a pötytyök pedig napfoltok” – hallom. Ja. Akkor jó, és nevetve átadja a helyét. Mizser Attila, a Magyar Csillagászati Egyesület főtitkára szerint mindig nagy a forgalom körülöttük. A gyerekek érdeklődnek, többen visszatérnek az egyesület által működtetett budai Polaris Csillagvizsgálóba is.

2005. június 8-án indította útjára az EU a Kutatók Európában 2005 című, egész Európát érintő kampányt. A projekt célja, hogy közvetlenebb kapcsolat jöjjön létre a tudósok és a nagyközönség között, hogy utcai rendezvényekkel, színházi előadásokkal, kiállításokkal népszerűsítsék a tudományos kutatást és növeljék a pályaválasztó fiatalok körében a tudományos pályák vonzerejét. A rendezvénysorozat fő eseménye az Európai Kutatók Éjszakája volt: 2005. szeptember 23-án huszonöt európai országban egyszerre zajlottak a tudományos kutatást népszerűsítő programok. Az ötlet életképesnek bizonyult, azóta évről évre megszervezik a hasonló eseményeket. Kurucz Katalin szerint tavaly negyvenezren voltak, az idén is legalább ennyi érdeklődőt várnak.

A Műegyetemen hagyományosan népszerű volt a szélcsatornás bemutató, Gödöllőn különleges halakkal ismerkedhettek meg az egyetemre betérők. Martonvásáron számos intimitást megtudhattunk a búzanövények életéről, Mosonmagyaróváron látványos konyhai kísérletekkel szórakozhattunk. Pécsett világító állatok és növények kínáltak izgalmakat, hogy csak néhány helyszínt említsünk.

A Millenárison héliummal töltött valamivel frizbiztek a gyerekek, különleges biciklikkel körözhettek. (Különlegesek voltak, mert egy trükk miatt a kormány balra fordításával a biciklik jobbra kanyarodtak.) Komoly tudományos kísérletre is sor került az egyik teremben. Palkovics László egyetemi tanár, a Corvinus Egyetem növénykórtani tanszékének vezetője és munkatársai kiviből egy kis mosogatószer, alkohol, némi só és egy közönséges turmixgép segítségével DNS-t vontak ki. Tíz év körüli gyerekek turmixoltak, pipettáztak, majd csodálkoztak rá a kicsapódó örökítőanyagra.

– A felsőoktatásban részt vevők mindennapi tapasztalata, hogy a mai egyetemisták felkészültsége messze elmarad a korábbi évtizedek hallgatóinak tudásszintjétől. Ezen a helyzeten változtatni kell. Ezért jöttünk ide – magyarázza a professzor. Változtatni kell, mert a gyerekek nagyon sok időt töltenek az internet előtt és egyre kevesebb a közvetlen tapasztalatuk a való világgal. Tapasztalatszerzésre kiváló egy-egy ilyen rendezvény.

Többek között ezért is lenne jó, ha a tudomány nem egyéjszakás kaland lenne.

Biciklipróba a Millenárison