Egy törpe a bolygók között - A titokzatos Plútó
1930-ban az akkor még csak 24 éves csillagászgyakornok, Clyde Tombaugh új bolygót fedezett fel. Hosszú időn át keresték, sok korábbi elmélet szerint ugyanis a Neptunuszon túl (annak keringési zavaraiból adódóan) léteznie kell egy új nagybolygónak. Az alvilágban uralkodó Plútó római istenről elnevezett égitestről hamarosan furcsa, a többi nagybolygóra nem jellemző tulajdonságok derültek ki.
A Napot 248 év alatt megkerülő égitest pályájának ellipszise sokkal elnyúltabb a többi bolygóéhoz képest, sőt, amikor a Naphoz legközelebb tartózkodik, akkor még a Neptunusznál is jobban megközelíti csillagunkat. Emellett a Plútóban a négy óriás gázbolygón (Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz) túl hirtelen egy valamennyi addig ismert nagybolygónál (s még Holdunknál is) kisebb kőzetbolygót leltek. S ha mindez nem lenne elég, pályasíkja erősen dőlt a többi bolygó keringési síkjához képest.
1978-ban aztán felfedezték a később Charonnak elnevezett holdját. Ez sem tette a Plútót a többi bolygóhoz hasonlatossá, minthogy a Charon mérete arányaiban szokatlanul nagy volt egy holdhoz képest. Olyannyira, hogy a két égitest egy kettősbolygó-rendszert alkotott, ahol a közös tömegközéppont (az a pont, amely körül keringenek) egyedülálló módon, a Plútó felszínén kívülre esett. Különleges égitest tehát a Plútó a nagybolygók sorában – gondolták a csillagászok. Ám 1992-re kiderült, hogy a kakukktojás hasonlat jobban illene rá.
1992-ben ugyanis egy új égitestet fedeztek fel a Plútó távolságában, az 1992 QB1 objektumot, és így legalábbis annyi kiderült, hogy a Plútó nincs egyedül, a Neptunuszon túl még rajta kívül is keringenek égitestek. Ezekből pedig egyre többet fedeztek fel. Hamarosan már egy külső kisbolygóövről szóltak a hírek, amit aztán el is neveztek Kuiper-övnek. A Plútót azonban egészen a Nemzetközi Csillagászati Unió 2006-os döntéséig a nagybolygók között tartották nyilván, azóta hivatalos megnevezése: 134340 Pluto.
Ma már több kisbolygóról tudjuk, hogy alakjuk csaknem gömbszimmetrikus, és így vélhetően nem csak kis szikladarabok, hanem rétegesen felépített, differenciálódott égitestek. A kisbolygóknak eme csoportját ma már hivatalosan is törpebolygónak tekintjük.
Ettől az érdeklődés nem szűnt meg a Plútó iránt. Ez ugyanis a törpebolygók között is furcsa égitest maradt. 2005 óta tudjuk, hogy összesen három holdja van: a Charon mellett a néhányszor tíz kilométer átmérőjű Nix és Hydra, ennyi ismert holddal nem büszkélkedhet más kisbolygó. 1985-ben amerikai kutatók felfedezték az égitest elsősorban nitrogénből, továbbá metánból és szén-monoxidból álló légkörét. Ez önmagában nem meglepő, ám a kisbolygók között ez is meglehetősen ritka. (Mindössze egyetlen légkörrel rendelkező kisbolygót ismerünk a Plútón kívül.) S hogy fokozzuk, ez a légkör csak „időnként” létezik. Amikor ugyanis a Plútó távolodik a Naptól, felszíni hőmérséklete lecsökken, s a légkör kifagy a felszínre; ha pedig közeledik, a felszíni nitrogénjég elszublimál, kialakítva ezzel az atmoszférát.
A Hubble űrteleszkópot többször bevetették a Plútó feltérképezésére. Ez persze egy, a Földtől átlagosan hatmilliárd kilométerre lévő, 2300 kilométer átmérőjű égitestnél nem a legegyszerűbb feladat, még a Hubble is csak elmosódott foltokat lát a felszínből. A NASA által most nyilvánosságra hozott képek tanulsága szerint az utóbbi években a Plútó felszínén drámai átalakulások mentek végbe. S ez szakemberek szerint a felszíni jég átrendeződésének tudható be elsősorban. Az északi pólus vidéke ugyanis valamivel világosabbnak, a déli sarkvidék pedig sötétebbnek tűnik az 1994-ben készült felvételeken láthatóhoz képest.
A sötét és világos területek megváltozását az évszakos változások okozhatják. A tengelyferdeség következtében változik a napfény beesési szöge, így az egyik pólusnál elpárolog, a másiknál lerakódik a sok alkotóból álló jég. Amelyik féltekén több a jég, azt látjuk világosabbnak. Mindez a különbség talán csak a Plútó nagyobb Naptól való eltávolodásáig tart, amikor is az egész légkör kifagy. Hogy erre tíz vagy ötven évet kell még várni, egyelőre nem tudni.
A Plútó a nagybolygók között az egyetlen volt, amit nem látogatott meg űrszonda. Így a NASA a hosszú várakozást követően 2006 januárjában elindította a New Horizons Plútó-kutató űrszondát – mindössze néhány hónappal azt megelőzően, hogy a Plútóból 134340 Pluto lett. Az űreszköz 2015-ben érkezik meg a törpebolygóhoz és holdjaihoz.
Elhaladásakor részletes, nagy felbontású felvételeket készít a felszínről, megállapítja a légkör összetételét, valamint felderíti a három holdat. Ezt követően továbbhalad más Kuiper-objektumok tanulmányozására. Erre előreláthatólag 2016–2020 között kerülne sor, bár a meglátogatandó égitesteket még nem választották ki számára. A New Horizons 2009. december 29-én már közelebb volt a Plútóhoz mint a Földhöz, az idén márciusban pedig nagy távolságban elhaladt a 83982 Crantor kisbolygó mellett, amiről néhány felvételt készített (ezeken a képeken a kisbolygó épp hogy nem pontszerű).
Úgy tűnik, a Plútó még tartogat meglepetéseket. Még sejtelmünk sincs, hogy 2015-ben milyen drasztikusan változik meg képünk az égitestről, ami „nagybolygó korában” éppoly furcsa volt, mint törpebolygóként.
