A massachusettsi Woods Hole Óceánkutató Intézet két munkatársa, Matthew Charette és Walter Smith, nemrég megjelent tanulmányukban arra vállalkoztak, hogy az óceánok átlagos mélységére vonatkozó, mára már „szakállas” értékeket a modern mérési eljárások, elsősorban műholdas radarmérések alapján pontosítsák. A Journal of Oceanography 23. számában megjelent tanulmány szerint az óceánok átlagos mélysége 3682 m, ami 21 méterrel kevesebb az eddig elfogadott, becsült értéknél. Ez nem azt jelenti, hogy az elmúlt évtizedekben eltűnt a víz az óceánokból, hanem arról van szó, hogy a pontosabb mérési módszerek mostanra lehetővé teszik, hogy a tudósok figyelembe vegyék az óceánok szilárd aljzatának domborzati viszonyait, amire néhány évtizeddel ezelőtt igen kevés konkrét mérési adat állt rendelkezésre.

Charette és Smith tanulmánya azontúl, hogy egy új becsült adatot közöl, felhívja a figyelmet arra a meglepő áldatlan helyzetre, hogy a Föld csaknem kétharmadát befedő vízburok alatt húzódó felszín feltérképezése még korántsem fejeződött be. Walter Smith szerint a Holdról, sőt a Marsról is tizenötször pontosabb domborzati térképek készültek az elmúlt évtizedekben, mint a saját bolygónk tengervízzel fedett részének jelentős részéről.

A tenger mélysége közvetlenül, egy speciális szonárral, az úgynevezett echolot berendezéssel mérhető, amely hangimpulzusokat sugároz a tengerfenékre és az onnan visszaérkező hanghullámokat felfogva, a hang terjedésének időtartamát figyelembe véve közöl igen pontos adatokat. Ilyen közvetlen mérési adatok azonban, csak a teljes tengerfelszín körülbelül 10 százalékáról állnak a kutatók rendelkezésére! A tengerjáró hajók többsége ugyanis az óceánok területének csupán egytizedén közlekedik, ott, ahol értelmes, biztonságos és kifizetődő a hajózás. A többi területen lényegében csak kutatási vagy katonai céllal fordulnak meg hajók, de a kutatók szerint máig vannak New Jersey állam (vagyis mintegy egynegyed magyarországnyi) nagyságú területek, amelyekről semmilyen közvetlen mérési adat sem lelhető fel.

Műholdakról érkező radarhullámokkal 1985 óta térképezik a teljes földfelszínt, azonban a nagy magasságból érkező radarhullámok nem jutnak el a tengerek mélyére, hanem a vízfelszínről verődnek vissza. Ezekből a mérési adatokból világosan látszik, hogy az óceánok felszíne nem szabályos felület, hanem – az időszakos hullámzásoktól függetlenül – kidudorodásokkal és bemélyedésekkel tarkított, amelyek hűen követik a tenger felszíne alatti domborzati mintázatokat, vagyis az óceáni hátságok és árkok mintázatát. A műholdas radaradatok alapján az óceánok felszínéről összeállított térkép azonban csak követi a tenger mélyének domborzati viszonyait, de nem azonos vele. „Méréseink a tenger felszínére vonatkoznak, amelyet a víz alatti domborzat alakít. De ezzel a módszerrel csak az igazán nagy hegyeket látjuk, és azokat is csak elmosódottan” – nyilatkozta Walter Smith. A kutatók szerint nagy szükség lenne az óceánok mélységi, úgynevezett bathymetrikus térképének „finomhangolására”, vagyis a hajóról végezhető, közvetlen mélységi mérésekre támaszkodó pontosításra.

Charette és Smith az amerikai haditengerészet számait alapul véve kiszámította, hogy a pontos térképekhez szükséges méréseket egy óceánjáró hajó mintegy 200 év alatt tudná kivitelezni, ugyanez 10 hajóval értelemszerűen csupán 20 évig tartana. A költségek pedig körülbelül kétmilliárd dollárra rúgnának. Walter Smith amerikai kutató szerint, aki a Science Daily nevű internetes portálnak nyilatkozott: „A NASA ennél többet költ a Jupiter, Európa nevű holdjának megismerésére.”

* Kosztolányi Dezső: Esti Kornél éneke

Így térképezik fel szonárral a tenger fenekét