A műkincs kikiáltási ára 300 ezer angol font (több mint százmillió forint). A kutatók megdöbbenve állnak, ekkora összegért valószínűleg nem marad az országban a műtárgy, és még csak meg sem vizsgálhatták tudományosan.

Az I–II. században készült római kori lovassági díszsisakot – amely megtalálási helyéről, a Londontól 350 kilométerre északra lévő cumbriai Crosby Garrettről a Crosby Garrett Sisak elnevezést kapta a kutatóktól – nem védi a brit műkincstörvény, ezért bárkinek eladható, így legálisan kikerülhet az országból.

A rendkívül ritka és csodálatosan szépen kidolgozott sisak csúcsát griffmadár díszíti, ehhez hasonló csúcsdísz még sehol a világon nem került elő, a mostanihoz hasonló díszsisakból is mindössze kettőt találtak eddig a kutatók Nagy-Britanniában. A sisak feltehetően elsősorban arra szolgált, hogy tulajdonosa gazdagságát és hatalmát mindenki előtt nyilvánvalóvá tegye vele, semmint arra, hogy csatában viselje. Szakértők szerint a rendkívüli régészeti lelet a római kori fémművesség mestermunkájának tekinthető.

A sisak ónozott bronzból készült, ezért úgy fénylik, mint az ezüst, maszkrésze göndör hajú, jóképű, fiatal férfit ábrázol, akinek a fejét kúp alakú frígiai sapka takarja, csúcsán griffmadárral. A sapka csak az újkorban vált a forradalmak jelképévé, a római korban még nem volt ilyen jelentése.

A megtaláló állítólag egy egykori római kori út közelében lelt a sisakra, de a megjelölt hely távol esik minden ismert római kori településtől, és a kutatók nem vizsgálhatták meg tudományosan a lelőhelyet.

A kincskereső ugyan nemrégiben beszámolt felfedezéséről a British Museum által működtetett Portable Antiquities Scheme weboldalon, de nem ajánlja fel megvételre a múzeumnak a kincset, élni kíván jogával, hogy szabadon értékesítheti azt. A brit műkincstörvény ugyanis nem védi a leletet, vagyis nem kell – mint brit földben talált nemzeti értéket – elsődlegesen a British Múzeumnak felajánlania megvételre. A brit műkincstörvény különös módon csak az ezüstés aranytárgyakat védi Nagy-Britanniában, a bronztárgyak csak akkor védettek, ha azok nagyobb leletegyüttes részeként kerülnek napvilágra, ha magukban kerülnek elő, szabadon értékesíthetők. Két évvel ezelőtt például egy fémkeresős műkincskereső egy halom bronzfejszét talált. Az a leletegyüttes védett, noha értéke jóval kisebb.

A carlisle-i Tullie House, amelynek az országban a legjelentősebb római kori gyűjteménye van, a British Museum támogatásával szeretné megszerezni a sisakot, de nagyon is kétséges, hogy az aukción versenyben maradhat. Egyes szakértők szerint ugyanis a 300 ezer fontos kikiáltási ár felmehet egészen 500 ezer fontig. A Tullie House munkatársai most kétségbeesetten indítottak gyűjtési akciót, hogy az országban tartsák a sisakot, de a rendelkezésre álló idő kevés és az összeg rendkívül nagy. Így akciójuk sikere kérdéses.

A sisak ráadásul 67 darabra törve került elő, és a Christie’s restauráltatta eladás előtt. Így a régészek joggal háborognak azon, hogy sem a lelet eredeti régészeti környezetét, sem magát a tárgyat nem tudták tudományosan megvizsgálni, úgy, ahogy előkerült. Ráadásul tehetetlenül kell nézniük, hogy ez a műkincs kikerül az országból.

Ilyen csúcsdíszes sisakot még sehol nem találtak