Az immár hétmilliárdra szaporodott emberiség naponta mintegy tízmilliárd liternyi vizeletet bocsát ki magából, és ennek többszörösét termelik az állatok. Az emberek és a haszonállatok folyadékkibocsátásának kezelése, tisztítása nagy mennyiségű energiát igényel (ez a fejlett országokban körülbelül a teljes villamosenergiaellátásnak akár a másfél százalékát is kiteheti). Nem meglepő, hogy több kutató is gondolkodik azon, hogyan lehet hasznosítani energiatermelőként ezt az óriási energianyelőt.

Így vélekedtek Geraldine Botte és munkatársai az Ohio Egyetemen, amikor 2002-ben elkezdtek azzal foglalkozni, miként lehetne üzemanyagcellákhoz hidrogént nyerni a vizeletből. A másfél évszázadnál régebben feltalált cellák a jövő nagy ígéretei, ám a hidrogén előállítása – például vízből vagy szénhidrogénekből – költséges és energiafaló. Legalábbis egyelőre. A bőségben rendelkezésre álló vizelet mintegy két százalékban tartalmaz karbamidot. E vegyület molekulái négy hidrogénatomból állnak, amelyek kötései sokkal könnyebben bonthatók, mint a víz két hidrogénatomja esetében, tehát a folyamat energetikailag hatékonyabb.

Botte asszony a Chemical Communication szaklapban arról számolt be, hogy viszonylag olcsó és a vízbontásnál jobb hatásfokú elektrolízises eljárással sikerült hidrogént nyerniük vizeletből (a folyamatban emellett még szén-dioxid és nitrogén szabadul fel). Ha minden beválik, számításaik szerint kilogrammonként egy dollárnál olcsóbban tudnak majd hidrogént előállítani. Egyelőre azonban messzemenően nem várható, hogy ezzel megoldják az emberiség energiagondjait. „Egy hivatalban, ahol két-háromszáz ember termel vizeletet, ezzel az eljárással mintegy 2 kW teljesítmény nyerhető ki” – állítja Botte asszony. Nos, egy erőteljesebb házi mosógépnek van körülbelül ennyire szüksége…

A skóciai Heriot-Watt Egyetemen dolgozó Shanwen Tao és Rong Lan más utat próbált. Ők kihagynák a hidrogént a folyamatból, és közvetlenül hajtanák az üzemanyagcellákat a vizelettel. Különleges elektródát használnak, amelyről azonban egyelőre többet nem tudni, mert szabadalmi bejelentés alatt áll. A cella vázlatos működését az ábra mutatja. A beáramló vizeletből, vízből és oxigénből a cella 0,6 volt villamos feszültséget produkál, ami nem mondható óriásinak, hiszen mindössze fele körül jár egy AA elemének. Persze több cellát lehet összekapcsolni, és máris gyakorlatban is elfogadható feszültséget kapunk. Csak éppen ki kell fejleszteni a megfelelő anyagú elektródákat.

Akad még más megoldásra váró probléma is. A tisztítóművekbe érkező vizelet például erősen felhígul vízzel, amellett mindenféle vegyszer is szennyezi. Ha meg is oldják ezeket a problémákat, nyilvánvaló, hogy a jövőben sem ez a módszer lesz az emberiség energetikai megváltója. De sok kicsi sokra megy, és egyike lehet a megújuló források hasznosításának. Amellett, ha másra nem, akár a szennyvíztisztító telepek villamos ellátására – vagy annak egy részére –is használható a vizeletből kinyerhető energia, és máris kettős haszon keletkezik.