Már egészen megközelítették a célt, mikor a bal oldali hajtómű is leállt, és a gép erősen süllyedni kezdett. Valójában ugyanis a bal oldali motor volt a hibás, a jobb oldali leállításakor a rezgés kétségtelenül csökkent, ám ez félrevezető volt. Az utasok alig fele élte túl a kifutópályától mindössze 450 méterre történt földbe csapódást.

Azóta is számos balesetet okozott, hogy a pilóták nem látnak ki a szárnyakra vagy a motorokra, s műszereik jelzéseit félreértelmezik. Az ilyenféle balesetek veszélye a robotrepülőgépek rohamos terjedésével nagyobb lett. Augusztusban Washingtonban egyenesen légi zárlatot rendeltek el, mert egy erdőtüzeket figyelő robothelikopter rádiókapcsolatának elvesztése miatt betévedt az utasszállító gépekkel teli légtérbe.

Ilyen esetek megelőzésére indította el a DARPA védelmi tervező intézmény a DTC (Damage Tolerance Control) programot. A Rockwell–Collins gyártópáros annak keretében készítette el azt a tenyérben is elférő elektronikát, ami váratlan baj esetén a pilótáknál sokkal gyorsabban, két ezredmásodperc múlva a vészhelyzet elhárításához szükséges módon kezdi mozgatni a kormányokat. A kis elektronikát egy két hajtóműves vadászgép negyedére csökkentett, rádióirányítású modelljébe szerelték, és Maryland állam aberdeeni gyakorló-repülőterén mutatták be. Felszállása után a nézők fölött távirányítással leválasztották a gép jobb szárnyának 80 százalékát.

Normál körülmények között egy repülőgép ilyen esetben menthetetlenül lezuhan. A DTC-szoftverrel felszerelt robotgép azonban néhány másodpercnyi bukdácsolás után továbbrepült, majd rádióirányítás segítségével simán leszállt. A gépmentő szoftver ugyanis átállította a kormányfelületeket, a szárny elemeit alkotó lapokat és a futóművet. A szoftver természetesen az erdőtűzfigyelő robothelikopter elkóborlását okozóhoz hasonló kisebb hibákat is önmagától javítja. Nem véletlen, hogy máris folyik a szerkezet nagy gépek mentésére is alkalmas változatának a kifejlesztése.