Gyilkolt az allergia elleni szer
A kezelések mellékhatásairól, halálos szövődményeiről már sokat írtak. Legutóbb egy német repülőgép-tragédia hívta fel rá a figyelmet, hogy alábecsülték egy ártalmatlannak tartott gyógyszer - az allergia elleni első generációs antihisztamin-készítmények - veszélyeit.
Robert Steimetz német vállalkozó régóta repült magánrepülőgépével, de utolsó landolása nem sikerült, halállal végződött. Boncolásakor vérében és vizeletében magas koncentrációban találtak egy chlorpheniramin nevű allergia elleni szert.
Ez az antihisztamin egy világszerte, így nálunk is használt hatásos, első generációs, allergiás megbetegedésekre adott gyógyszer. Mellékhatása nem titok, elolvasható minden gyógyszerdobozhoz mellékelt tájékoztatón. Legfontosabb veszélye – hogy álmosít. Sokban hasonlatos az alkoholhoz. Szintén könnyen átlépi az úgynevezett agyvérgátat, azaz bejut a központi idegrendszerbe, ahol lelassítja a reakcióidőt, fáradékonyságot, aluszékonyságot okoz. A repülőgép-társaságok pilótáinak tilos is szedniük, ám a kis magángépek vezetőit nem ellenőrzik, és ez lett a német amatőr pilóta veszte is: nem olvasta el figyelmesen a szer használati utasítását.
A Der Spiegel újságírója arra hívta fel a figyelmet, hogy a repülőgép-vezető halála egyáltalán nem egyedi, ez csak a jéghegy csúcsa. 1990 és 2005 között csupán az Egyesült Államokban 5400 halállal végződő repülőgép-balesetet regisztráltak, és a pilóták 11 százalékának a vérében mutattak ki antihisztamint. Persze egyáltalán nem valószínű, hogy minden tragédiának gyógyszer volt az oka, de gondoljunk arra, hogy a közúti balesetek áldozatainak száma ennek többszöröse. Az ő vérükben (néha) keresik az alkoholt és a kábítószerek nyomát – antihisztamint szinte sohasem.
Az orvosok is csak most kezdik el komolyabban venni – főleg alaposabban figyelmeztetni pácienseiket a mellékhatások veszélyeire. Jól tudjuk, hogy a gyógyszerek ismertetőit a többség egyszerűen kidobja, vagy csak igen felületesen futja át. Ráadásul az első generációs allergiaellenes szerek használóinak éberségét az a tény is elaltathatja, hogy már a szüleik, esetleg a nagyszüleik is sikerrel használták szénanátha vagy asztma ellen. A laikus azt sem tudhatja, hogy a régebbi gyógyszerek mellékhatásait – különösen annak mértékét – több évtizeddel ezelőtti forgalomba hozatalukkor még nem tesztelték olyan szigorú tudományos kritériumok alapján, mint manapság.
Nagy-Britanniában tíz év alatt 38 olyan gyereket vesztettek el, akinek megfázás elleni szere ártalmatlannak vélt első generációs antihisztamint is tartalmazott, 3000 szülő pedig különböző mellékhatatásokról értesítette a hatóságokat.
1992–2004 között a neves berlini Charité kórházban egyetlen gyógyszer, a Németországban recept nélkül kapható diphenhydramintartalmú antihisztamin túladagolása miatt 123 súlyos mérgezéses esetet regisztráltak, s közülük 55 pácienst elvesztettek. Jellemző módon az esetek többségében a szert öngyilkossági célból vették be, de az egyik szörnyű fatális balesetben a szülők azért adtak belőle a csecsemőjüknek túl sokat, hogy ne sírjon hangosan. A viszketés miatt szenvedő gyerekeknek sok helyütt rutinszerűen adagolnak ma is ilyen hatású szert, hogy tudjanak aludni.
Ugyanakkor egy sor neurológiai vizsgálattal mára bebizonyították, hogy az antihisztaminok valóban álmosítanak, ám felborítják az alvásfázisokat, és az éjszakai pihenésnek nem a legoptimálisabb szakaszában hatnak.
Nagyon meggyőző egy 1800 brit iskolásra kiterjedő felmérés. Kiderült, hogy akik allergiás megbetegedésben szenvednek, azok a legnehezebb feladatokat 40 százalékkal gyengébben teljesítették egészséges társaikhoz viszonyítva. A vizsgálat közben egy váratlan „mellékfelfedezést” is tettek: ha ezek a szénanáthások vagy allergiás kötőhártya-gyulladásban szenvedők antihisztamint is szedtek, a megoldási különbség már 70 százalékra nőtt.
Szerencsére az újabb allergia elleni szereknél már sokkal kevesebb hasonló mellékhatással kell számolni, ezek gyakorlatilag be sem jutnak az agyba. Az más kérdés, hogy ha ritkán is, de lehet egyéb szövődményük, például szívritmuszavar.
