Nemcsak a magas koleszterintartalom, a dohányzás vagy a magas vérnyomás, de hosszú távon, évek alatt a munkahelyi, magánéleti vagy akár a párkapcsolati stressz is szövettani, biokémiai módszerekkel tetten érhető módon károsítja az ereket, ezen belül a szív koszorúereit. Nagy nemzetközi vizsgálatok kétséget kizáróan bizonyították, hogy a krónikus stressznek kitett embereken a szívinfarktus kockázata nagymértékben fokozódik.

Tudnivaló, az összefüggés statisztikai jellegű, az egyén tényleges veszélyeztetettségét eddig nem lehetett bizonyítani. Most a Stress című szaklap szeptemberi számában közöltek egy módszert, amellyel a hosszan tartó stresszbehatás is bizonyítható, vagyis a szívroham előre megjósolható.

Régen tudjuk, ha a szervezetet stressz éri, aktuálisan megnő a szervezetben az egyik mellékvesekéreg-hormon, a kortizol (közkeletű nevén: „stresszhormon”) mennyisége. Az anyag fokozott koncentrációja vérből, vizeletből, nyálból a stresszhatással egyidejűleg vett mintában mérhető. Ezzel szemben a krónikus stresszt, azaz az ismétlődően és tartósan előforduló behatást így, tehát „biomarkerrel” eddig nem lehetett igazolni.

Gideon Koren és Stan Van Uum, a kanadai University of Western Ontario kutatói kidolgoztak egy módszert, amellyel a kortizol mennyisége az emberi hajban mérhető. Úgy látszik, a hajszál megőrzi a kortizolt. Minthogy havonta 1 cm-t nő, egy hat centiméteres hajszálból megállapítható, volt-e fél év alatt valamilyen stresszbehatás –nyilatkozta Gideon Koren.

E feltételezésből kiindulva, az izraeli Kfar-Saba-ban David Pereg kardiológus vezetésével 56 szívinfarktus miatt kórházba került férfi hajszálait vizsgálták meg. Három centiméteres darabokat vágtak, azaz visszamenőlegesen 3 havi stresszre kerestek bizonyítékot. Kontrollcsoportként ugyancsak 56, de nem szívbeteg férfit használtak. A cukorbaj, dohányzás, magas vérnyomás gyakorisága mindkét csoportban egyforma volt, csak a koleszterinbetegség volt gyakoribb a szívinfarktusos betegek között.

A mérési adatok egyértelműek. Az infarktusos csoportban a hajszál kortizoltartalma lényegesen magasabbnak bizonyult. Az egyéb rizikófaktorokat is fi gyelmembe vevő számítások alapján kétségtelen, ez azt jelenti, az infarktus esélye megnőtt.

A vizsgálat gyakorlati jelentőséggel bír, eredménye alapján a mindennapi orvoslás számára lehetővé válik, hogy a hajszál vizsgálatával igazolt krónikus stressz kezelését pszichoterápiával vagy életmódváltással elkezdjék.

Annál is inkább kívánatos ez – tesszük hozzá –, mivel maga a stresszt kiváltó ok, például a nehéz anyagi helyzet, szociális, társadalmi kiszolgáltatottság vagy a munkahelyi konfliktus az esetek többségében az egyén oldaláról aligha kiküszöbölhető.

A hajszál megőrzi a kortizolt (elektronmikroszkópos felvétel)