Míg néhány évtizede még senki nem kérdőjelezte meg az egyik legrégebbi gyógymódot, a lázcsillapítást, ma már sokan átestek a ló másik oldalára. Azt állítják, hogy a láz egyenesen használ. Ez nyilvánvalóan túlzás, illetve betegségfajtától, kortól, általános állapottól is függ, de azért érdemes meghallgatni az érveiket.

A „lázpártiak” fő indoka az, hogy a láz fontos része a immunválasznak, a szervezet fertőzés elleni küzdelmében. A magasabb testhőmérséklet aktivizálja az immunrendszert, a szervezet védekező rendszerét, ami jól nyomon követhető élettani elváltozásokkal jár. Így például, fokozódik a T-limfocita nevű immunsejtek aktivitása, és láznál csökken a védekezésben részt vevő cytokin nevű fehérje toxikus mellékhatatása is.

Bebizonyosodott, hogy egyes kórokozók sem kedvelik a magasabb testhőmérsékletet.Nemrég például Gartth Dixon, a University College London élettanásza tette közzé a British Medical Journal nevű orvosi szaklapban a főleg agyhártyagyulladást okozó Neisseria meningitidis nevű baktériummal folytatott kísérleteit. Kiderült, hogy ellentétben a normális hőmérsékletű vérmintákkal, a 40 fokra melegített lombikokban a baktériumok száma néhány óra alatt a tizedére csökkent. Amiből rögvest azt a következtetést vonták le, hogy az agyhártyagyulladásban szenvedő lázát nem is érdemes levinni, mert ezzel egy fontos védekező eszközétől fosztjuk meg a szervezetet. Az érvelés gyengéje az, hogy ez laboratóriumi kísérlet volt, és kevés korrekt in vivo, tehát „élőben” elvégzett érvet sorakoztattak fel a láz gyógyító hatása mellett.

Gavin Barlow londoni belgyógyász már meggyőzőbben érvelt a láz pozitív hatása mellett. Négyszáz tüdőgyulladásban szenvedő beteg kórlefolyását követte nyomon, és meglepve tapasztalta, hogy minél lázasabban vették fel a betegeket, a Hull and East Yorkshire Hospital nevű intézet intenzív osztályára, annál nagyobb esélyük volt a túlélésre. Míg a láztalanok egyharmadát, addig a negyvenfokos vagy akár annál is magasabb hőmérséklettel beutaltaknak csak a nyolc százalékát vesztették el. A New Scientist tudományos folyóiratnak nyilatkozó Barlow ki is jelentette, hogy ő bizony akkor nyugodtabb, ha a fertőzésben szenvedő beteg jól belázasodik… Azt azért ő is elismerte, hogy betegmintája nem volt „tisztított”, mert nem vették fi gyelembe az életkori sajátosságokat. Márpedig közismert, hogy az idősebbek láza nem szokott olyan magasra felszökni, és persze a korral gyengül az ellenálló képesség is.

Akad persze korrekt, ún. randomizált összehasonlító vizsgálat is. A Miami Egyetem intenzív osztályán 82 kritikus állapotú beteget vontak be egy kísérletbe. A beválogatás kritériuma az volt, hogy a magasabb hőmérséklet nem jelentett plusz kockázati tényezőt az alapbetegségre. A páciensek egyik felének – a megszokott gyógyeljárási protokoll szerint – már 38,5 fok felett, a másiknak csak 40 foknál csillapították a lázát. A Surgical Infection nevű szaklapban publikált eredmények megdöbbentőek voltak, és a vizsgálatot korábban meg kellett szakítani. Ugyanis abból a csoportból, amelyben hagyták magasra szökni a lázat, csak egy beteget vesztettek el, míg a korán megkezdett lázcsillapító kezelésben részesültek közül heten meghaltak!

Mindennek ellenére a lázcsillapítás természetesen fontos eszköze marad a medicinának –és pont a súlyos betegségek esetén. Agyvérzés, agykárosodás esetén például bebizonyították, hogy a láz súlyosbítja az idegrendszeri kórt.

Az azért megjegyzendő, hogy a gyerekeknél a szülők legnagyobb félelme – tehát hogy magas hőmérsékletnél lázgörcs, azaz eszméletvesztéssel járó rángógörcs léphet fel – alaptalan, ezt mára tudományosan cáfolták. Nem a magas láz, hanem a hirtelen hőmérséklet-változás a veszélyes, na meg a veleszületett hajlam, kisgyerekeknél, idegrendszeri tünetekkel. Ráadásul a lázgörcs többnyire a fertőző betegségek első jele, és olyan gyorsan kialakul, hogy lázcsillapítóval, úgymond, nem érdemes megelőzni. Mert úgyis elkésett, és főleg hatástalan.

Így hát az egyszerűbb, hétköznapi esetek gyógyításánál ma már egyre többen megfontolják, mikor és mennyi ideig adjanak lázcsillapítót. Azt senki sem vonja kétségbe, hogy a lázban égő gyereknek le kell vinni a lázát. Elsősorban azért, hogy javuljon a közérzete, hogy ne szenvedjen. Ám még náluk is balgaság lenne azt hinni, hogy ezzel meg is gyógyítjuk őket – a lázcsillapítás tüneti, nem oki kezelés.

A gyógyító felfogás folyamatosan változik. Gondoljunk bele: néhány évtizede szinte rutinszerűen minden megemelkedett testhőmérsékletnél, akár 37 fölötti hőemelkedésben is, azonnal a lázcsillapítóért nyúltak. Ma már 38 fok (végbélben 38,5 fok) alatt a gyermekgyógyászok nem ajánlják a rutinszerű lázcsillapítást.

Amikor kockázat a szülői gondoskodás

Megfázásra, köhögésre, lázra recept nélkül is vásárolhatunk gyógyszereket a világ számos országában. A gyógyszerek nem megfelelő kiválasztása és adagolása azonban sokszor igen súlyos következményekkel jár, különösen 5 évesnél fiatalabb gyermekek esetében, amint erről ausztrál kutatók az International Pharmaceutical Federation (FIP: Nemzetközi Gyógyszerészeti Szövetség) konferenciáján beszámoltak.

Öt hónapon át végzett munkájuk eredménye szerint a felmérésbe bevont személyek mindössze 14 százaléka kezelte helyesen a beteg gyermeket, a többiek nem ügyeltek az általuk választott gyógyszer megfelelő adagolására, sokszor a kellő gyógyszer kiválasztására sem. Különösen a paracetamol alkalmazása volt népszerű, amit a gyermek hőmérsékletének megmérése nélkül, illetve 55 százalékuk mérés után ugyan, de 38 ºC alatti testhőmérséklet esetén is beadott volna. A szülők majdnem fele (44 százalék) alkalmazta volna a gyógyszert helytelen adagolásban, ami a kicsiknek szánt kicsiny mennyiségek miatt még inkább veszélyes, mint felnőttek esetében, de ennek láthatóan nem voltak tudatában. Legtöbbjük azt gondolta, a recept nélkül kapható gyógyszerek biztonságosak, igazi veszélyt nem is jelenthetnek.

A New South Wales Poisons Information Centre 2008-as adatai szerint 119 ezer hívásuk majdnem felét (48 százalék) gyermekek véletlen gyógyszer-túladagolása miatt kapták, s a kis betegek 15 százaléka kórházi kezelésre is szorult. A kicsik szinte mindnyájan 5 év alattiak voltak.

A felmérés ugyan Ausztráliában folyt, de a kutatók szerint hasonló eredményre jutottak volna a világ legtöbb országában. Épp ezért nemcsak azt tervezik, hogy más országok intézeteivel együttműködve további tanulmányokat végeznek, de azt is javasolják, hogy az országok oktató programokat vezessenek be, hogy helytelen gyógyszeradagolással többé senki ne kockáztassa gyermeke egészségét. (Kittel Ágnes)

Nem a magas láz, hanem a hirtelen hőmérséklet-változás a veszélyes