A csütörtöki The Times havi tudományos melléklete, az Eureka részletet közöl StephenHawking és amerikai társszerzője, Leonard Mlodinow szeptember 9-én megjelenő új könyvéből.

A nagy dizájn (The Grand Design) furcsa időzítéssel mindöszsze egy héttel XVI. Benedek pápa eleve ellentmondásosnak ígérkező hivatalos nagy-britanniai látogatása előtt kerül a könyvesboltokba.

Hawking, a világ egyik legnevesebb elméleti fizikusa, aki tavalyi nyugdíjba vonulását megelőzően ugyanazt a pozíciót töltötte be, mint Sir Isaac Newton (a Henry Lucas filantróp által a Cambridge-i Egyetemen alapított matematikaprofesszori posztot), arra a kérdésre keresi a választ, vajon szüksége volt-e teremtőre a világegyetemnek. Válasza pedig egyértelmű nem. A 21 éves kora óta folyamatosan romló motoros neuron betegségben szenvedő, súlyosan mozgáskorlátozott, 68 éves tudós alaposan meghaladta saját, két évtizeddel korábbi nézeteit. Az idő rövid története című bestsellerében még csak eltűnődött azon, létezik-e egy olyan „minden-elmélet”, amely képes megmagyarázni a világ teremtését. Az új kötetben már részletesen kifejti mindenre megoldást nyújtó „M-elméletét”, amelynek szellemében kizárja az isteni beavatkozás szükségességét: a Big Bang, az ősrobbanás a fizika törvényeinek „elkerülhetetlen” következménye. Hawking szerint az „M-teória” az az egységes magyarázat, amelyet Einstein próbált megtalálni. – Óriási győzelem az a tény, hogy mi, emberi lények, akik magunk csak a természet alapvető részecskéinek puszta gyűjteményei vagyunk, ilyen közel kerültünk a minket irányító törvények és világegyetemünk megértéséhez – jelenti ki a tudós. Az „M-elméletet” egy tanítások konzisztens keretén belül létező teóriacsaládként képzeli el, ugyanúgy, ahogy különböző – politikai, földrajzi, gazdasági – térképek ábrázolják ugyanazt a régiót, anélkül, hogy ellentmondanának egymásnak. Az elmélet alapján nem a miénk az egyetlen univerzum, hanem a semmiből számos nagy világegyetem keletkezett, amelyhez sem valamilyen természet feletti hatalomra, sem Istenre nem volt szükség. Mindegyiknek többféle lehetséges története és többféle állapota lehet jóval a teremtése után. Legtöbbjük alkalmatlan lesz az élet bármilyen formájára. Hawking lényegében Darwin nyomdokain jár, aki a természetes kiválasztáson alapuló evolúcióra hivatkozva a biológia területéről távolította el a teremtőt.

Maga a professzor sem tudja, minek a rövidítése az M: lehet mester, mirákulum (csoda) vagy misztérium is, de az is lehet, hogy a világegyetem leírásához különböző helyzetekben különböző elméleteket kell alkalmazni.

A The Times vezércikke szerint „egy figyelemre méltó intellektus ad választ arra a kérdésre, ami minden gyereknek is az eszébe jut: „Miért létezik a világegyetem?” Az első lelkes támogatók közé tartozik Richard Dawkins elszántan ateista etológus, aki Hawking elméletében a „magára a természet szövetére nem csak az abban élő teremtményekre vonatkozó színtiszta darwinizmust” fedezi fel. Egy oxfordi elméleti fizikus, Frank Close viszont úgy érzi, az „M-elmélet egy jottányit sem tesz hozzá az Isten-vitához”.

Stephen Hawking